Hetikiadás, 1927. július-december

1927-09-13 / 37 [1512]

Kszekció /Jó színházat a vidőknek folytatása./ Anint'a minisztérium azzal a minimális összeggel is, amivel a vidéki társulatokat szuöveacionálja, tehetségéhez mérten a múksz imumot adja, adjak a lehető legtöbbet a vidéki városok is. Az igazgató pedig a nyuj-• tott előadások nivajában, valamint a közönség anyagi képességeihez mérten az előadások szorgalmas látogatásával támogassa a vidéki színészetet mindaddig, amíg az orsz.íg gazdasági helyzete anny'ir; megjavul, hogy a kormánynak lesz annyi pénze, hogy a mai özönvizet kihevert társulatokkal megválósithajta messzemenő terveit'. Az utóbbi évek legnagyobb sikerű színdarabjainak szerzője: Harsány i Zsolt iró a válság gyökerét a nyomorúságban látja. Épen ezért mindaddig, amig a sz inházlátogató középosztály életszínvonalát annyira nem emelheti, hogy még színházra is kerüljön neki, elegendőnek tartaná, he. csak a nagyobb gócpontokban, úgymint: Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Győrött,igoprónban és Pécsett lennének társulatok, amelyük tormészetssen nagyobb kerülettel rendelkeznének és azt városi programijuk kimerültével bejárnák- Ezeket a társulatokat azonban, mondotta Varsányi Zsolt, ugy gondolja, a szegény állom mellett tíz illető városok kötelesek volnának megfelelőleg szubvencionálni, Ilyenformán aztán ez a pár társulat nívósabb ^együtt essél nívósabb előadásokat kell majd, hogy produláljon s evégből n^gyobbs zárna és tehetséges, komoly művészekből álló gárdát tudna és akarna is foglalkoztatni és azt tisztességes megélhetéshez tud2iá juttatni. , Még: Rákosi Jenőt, a kiváló irét és jjublicistát is megszólaltattuk, a kérdésben, aki rendkívül érdekes nyilatkozatában többek között állandó vidéki színházak felállítását indítványozza. Rákosi a következőket mondotta: # -'Hosszú életem alatt a színészet, kiváltképp a vidéki színészet mindig^válsággal küzdött. De ez csak természetes küzdelme-volt egy foglalkozásnak miz aldu^ális viszonyokkal. Ma a helyzet sokkal súlyosabb, mert a természet nehézségeihez és a körülményekhez hozzájárult Trianon is, amely elpiaztitotta nemcsak . nemzet élete föltételeinek nagy részét, hanem szegényebbé tett mindent. Iskolát, tudományt, irodalmat, művészetet, ipart és kereskedelmet egyaránt. Ezzel szemben az országnak mr két feladata, van: minden gondolatával csü/ggni és mind a két kezével dolgozni azon az eszmén, hogy Trianon le. romboltassák. Másfelel pedig minden erejével, találékonyságával és áldozatkészségével azon lenni, hogy ez ideiglenes állapotot valamiképpen kibírja mindaiaaz áldozata a nemzeti életnek, amelyet felsoroltam. "/Imi már most a vidéki színészetet illeti, mely szám szerint éppen ugy-összezsugorodott, mint maga az ország területe, az átmenetet a jobb időkre csak ugy tudom elképzelni, ha minden ' nagyobb város állandósít magának egy színházat és a kormány a lehetőség határai között, a városoknak ebben segítségére megy. Ez ele szerintem áilandó^ színházak lennének, amelyek a szezon végén kisebb rajokat bocsájtanának ki a kisebb helyek művészi igényeinek ellátására. Hisszük, hogy a vidéki színészet jövője az .érdekelt köröknek ilyen nagyfokú érdeklődése mellett még sem olyan kilátástalan és a vidék szinészotpártoló közönsége továbbra is zavartalanul élvezheti a magyar tehetségek művészi játékát.