Hetikiadás, 1927. január-június

1927-06-14 / 24 [1511]

/"A testsúly es a lélek" folytatása./ "lipiri" néven ismer az orvostudomány. És bár ennek az anyagnak kétségte­lenül van valami 'fontos szerepe és jelentősége a szellemi képességek ki­fejlődésében, annak mennyisége egyáltalán nem fü ;g a testsúlytól, vagyis attól, hogy az ember milyen kövér vagy sovány. Miután a boldogságunk'sokkal inkább függ az idegeink álla­potától, a kedélyünktől,'s áttolj hogy a szenvedéseket, csalódósokat mi­ként tudjuk elviselni s az élet apró örömeit kihasználni, a kövérség, mely csillapitóla-' hat az idegekre,egyéni szempontból talán kívánatosabb, , mint á soványság kivált, ha azok a kivételes te- • hetsé-ek, amelyekre a test az elhájasodása halálos veszedelmet jelentene, ugy sincsenek meg. ­Vakok evezős versenye. <xí festi fogyatkozással született, vagy később szerencsét­lenül járt embertársaink sorsa mindig különös hatással van rénk és még nagy elfoglaltságunk vagy ügyes-bajos dolgaink közepette is szivünkbe markol a fájdalom, ha látjuk vergődésüket. Az ép emberre a világtalanok gyakorolnak legmélyebb benyomást. Sokszor látjuk a nagy városok forgatagában is, hogy a Mindig siető üzletemberben, vagy a kényelmesen^sétálc magánzóban is megmozdul a sziv, ha az utoa sarkán tétován álló vak embertársát észreveszi. Ily;zenkor senki snm magyaráz sokat, hanem gyengéden karonfogja a tehetetlen vakot és ét­vezeti cda, ahová épen iparkodott. Köszönést sem vár jócsölekedetéért> csak az emberszcfetet gyakorlásának boldog tudatával magában hálát ad a Teremtőnek, hogy öt megkímélte ettől a nagy szerencsétlenségtől,' m lynél súlyosabb csapást nem is mérhet földi halandóra. A nyugati világvárosokban még a forgalmat is megállítják a rendőrök, bogy a vakoknak ne essék bántódásuk. Minden modern állam­ban vannak 1 külön erre a célra berendezett intézetek, amelyekben megkülönböztetett gondossággal ügyelnek rájuk, tanitjík, szórakoztat­ják, foglalkoztatjuk a világtalanokat, hogy elviselhetőbbé tegyék nekik az élet mostohaságát. A kor szelleme, a sportokért való ra­jongás utat tört a vakok intézeteibe is. A budapesti intézetben pél­dául minden nap felolvassák 'a sportlapokat. A hireket kipirult arc­cal hallgatjuk és sóvárogva gondolnak arra az élvezetre, nely a "látóknak" kijut a sporttelepeken. Az egyébként erőtől duzzadó és^ csakx a fény érzetétől megfosztott fiatalok kivínságét érdekes módon elégítették ki az angolok Worcestérben, a világ legmodernebbül beren­dezett intézetében. A vakokat evezni tanították. Bz az egyetlen sportág, melyben a szemekre csak a kormányosnak, nyolc versenyző közül tehát egynek van szüksége, A szerencsétlen fiatalok szokatlan mo­hósággal vetették rá magukat az evezésre és olyan kitűnő' formát mutattak, hogy az intézet vezetői benevezték őket a "látók" Heiiley-versenyeire, melyekre a világ minden részére Angliába sereg­lenek az evezős, ck, hogy megnyerjék a "gyémát lapétok"nak nevezett dijat, gbben az évben tehát uj szin vonul be a legklasszikusabb versenyekbe. Az angol _ ' lapok már most azt Írják, hogy a néző­közönség bizonyára a vakok győzelmét látná legszívesebben, jóllehet sok^évtizedes hagyomány fűződik a legjobb egyesületek nemes vetélke­déséhez és győzelmeikhez, A magyar vakok intézeteiben is mozgalom indult meg , hogy megszervezzék evezős osztályukat., azonban nagy szegénységünk aligha engedi meg, hogy kövessük az angol példát, mert még az intézeteknek fentartása is igen súlyos teher, Igy tehát a magyar vakok csak a hír­lapokból és a "-látók" elbeszéléséiből vehetnek tudcmíst az evezés izgalmairól á n a.««5 nn^oír/il . ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom