Hetikiadás, 1927. január-június

1927-06-14 / 24 [1511]

Az amerikai jazz annyira meghódította már az egész "Ci'.filizalt" világot, hogy valósággal " közfelháborodástn keltett, ^amikor nemrégiben egy kiváló angol zeneszerző es kritikus, Efnest Nowman, ékesen leszólta a jazz t zeneszerzőket s rájukf - » , hogy ne merjék szentségtelen kezeikkel tovább meggyalázni á • zene halhatatlan . iestereit. az alkotások jazzra nátültetéA felháborodás kivált Amerikában volt nagy, ahol a ^jazz uár-oiár a "nemzeti zenen szerepét jálsBÖL., tehát a jazz lerántásában és a jazz zene, "mestereinek" ^lerántásáb.* a a nemzeti a „- kultúra, az amerikai művészet lekicsinylését és ócsárolását látták. Nagyon sok. amerikai ugyanis meg van róla győződve, hogy a jazz hóditápa az amerikai nemzetk dicsőségét öregbíti s a^leghathatósabb eszközül szolgál arra, nagy a jazzon keresztül Amerikát a világ népei me-szeressék és csodálják,. A kitűnő kritikus mindenek előtt me 'állapitja, hogy a jazz zene ugyan, de nem muzsika. Zene, de csak olyan értelemben, mint ahogy a barbár népek ritmikus dobverése is az, mert ugy fel lehet avval lelkesíteni a támadásra készülő katonákat, hogy valóságos vérszomjas vadállatokká válnak; vagy olyant őrült keringésre készteti a derviseket, hogy majdnem az is beleőrül, aki sokai.; nézi őket; igen, ez is zene, akárki mit mond, mintahogy zene minden olyan ritmikus zaj, ami az embereik idegeinek és érzékeinek iz -atására és stimulálására szolgál. A jazz ellen semmi kifogása sincs, amig az azt a célt szolgálja csupán, aminek előmozdítására egyedül alkalmas^: a táncoló düh kielégítésére, a táncmámor fokozására, az összeülelkezett párok életérzésének dagasztására. A jassz azonban nem muzsika, nem művészet.Mert a jazz zenének puszta hallgatása csak pillanatnyilag, amig uj, érdekes; de csakhamar viszszász érzéseket, a csömör és undor érzését kelti az emberben, a legjobb esetben pedig a halálos unaliatA muzsikához más is kell, mint ritmikus zaj és hangszer - trikkek. A jazz nem'zénei műfaj, nem a léleknek szolgáló üditő táplálék, nem eszmék kifejezése, A jazz zeneszerzőnek nincs semmi mondanivalója, csupán trükkjei. Ezért, mikor a klasszikusok gondolatait »jazzra» átirják, az nem ugyanaz, mint amikor egy irodalmi, vagy művészeti remekművet parodizálnak, mert a paródiának tréfa, vagy ssellenes, de nem rosszindulatú gúny a célja s a paródia irónak, vagy alkotónak épen olyan zseniálisnak kell lennie, mint amilyen az eredeti mü alkotója volt, hogy a tréfa élvezhető legyen. A .Jazz "átirók" azonban ne.o parodizálnak, nert ahhoz nincs is tehetségük. Ok egyszerűen "átirnak" illetve átemelnek kegyes melódiákat jazz-üténre,- s ezzel kiölik az eredeti muzsika íelkét. Bizony neggyalázása ez a klasszikus muzsikának. Ez annál su yosabb bün, mert ezt az átemelési müveletet azzal mentegetik, hogy hiszen ezzel voltaképon a zenei kultúrai ej lesztés ügyének tesznek szolgálatot, megkedveltetvén a nagy mesterek müveit a na/gy néptömegekkel, amelyeknek az érdeklődését ilyen módon ielkeltik az illető mesterek más és nagyobb müvei iránt, Ai..i pedig az « eredeti" jazz zeneszerzőket illeti, ezek hiába sértődnek meg azon, ha aomoly zenészek nem hajlandók őket "művészeknek", sut még muzsikosoknak sem tekinteni. A jazz zenében ugyanis nincsen seinai eredetiéég, csak eredetiségnek látszó hangszerelési és egyéb olcsó tiikk. Az, hegy ezekben a szerzeményekben melódia is van, még nem teszi azt muzsikává- A muzsikának ugyanis három főkelléke van: melódia, harmónia és kontrapunkció. De még az sem. igazi muzsika, amelynél mind e három kellék meg van. Az lehet kellemes, fülbemászó zene: de muzsika csak az, amelynél a> három alkotó elem kellő egyensúlyban van, - Qj^ il.