Hetikiadás, 1927. január-június

1927-06-14 / 24 [1511]

»Ha uraságcd azt hiszi, hogy tudja, hogyan hangzik az ön hangja mások fülében, hát nagyon téved. Senki se hallja ugy a saját hangját, mint ahogy mások hallják." Dr. Busse professzor, a hires tudós mondja ezt és tekintettel * arra, hogy ő erre vonatkozólag az utolsó háro.m esztendő alatt rengeteg kísérletet folytatott le, el kell ezt neki hinnünk. Itt van például egy jól ismert rádió »kikiáltő»-nak az esete. E rádió bejelentő hangját sok ezer ember ismeri. Tekintettel arra, hogy ez az ember igazán hozzászokott ahoz, hogy a nagy nyilvánosság előtt beszéljer sót a beszéd professzionátusa, amennyiben ebből él, könnyen fel lehetne tételezni, hogy ha valaki, hát ő feltétlenül ismeri a saját hangját, A tudós elvitte a rádióembert egy pszihológiai laboratóriumba, ahol a rádió*ember belebeszélt egy mikrofonba, amely viszont egy diktafon masinával volt összekötve. , Mikor a diktafont működésbe hozták, a rádió ember hangját egy barátja, aki véletlenül szintén a rádió szakmában van, azonnal felismerte. Sok hasonló diktafonlemez közül azonban maga a rádió*ember képtelen volt felismerni a saját hangját s mikor megmondták neki, hogy melyik az, a legnagyobb csodálkozásának adott kifejezést. Ez egy igazán tipikus eset, mondja Dr. Busse. Nem akadt eddig egyetlen egy ember sem, aki felismerte volna a saját hangj.át ilyen eljárás mellettAh emberek egyszerűen nem ismerik a hangjukat. Hallják - de az egész más képzettársításokat kelt fel bennük, mint másokban. A tudós ezt a fentebb emiitett módszerét egyszerre kétszáz emberen próbálta ki. Valamennyinek a hangját felvette, azután párosával állította be a kísérleteinek embereit. Minden esetben «A» felismerte «B» nek a hangját és forditva, de a saját maguk hangját sose ismerték fel. Miért van az, hogy pszichológiailag kétféle hangja van az embernek. Az egyik, amelyet csak egy ember ismer, az ember saját maga s a másik, amely mindenki más számára van? Ennek az az oka, hogy az ember a saját hangját a"testben levő különböző hangtani szerveken .keresztül hallja, valamint az ember körül lövő levegő rezgése által. Mit "jelent ez? Ez annyit jelent, hogy az embernek saját magának a szómára a saját hangja^idegenebből kell, hogy hasson, mint más ember számára. Mikor az ember saját hangja behatol'a testbe, hogy ugy mondjuk, azonnal sűrűbb szubsztancián halad keresztül., mint a levegő. Azt pedig mindannyian jól tudjuk, hogy egy tömeg, ha a levegőnél sűrűbb anyagon hatol keresztül, más hangot ad,.jobban mondva más hangját halljuk, mintha levegőn haladna keresztül. Igy van ez a "saját hangunkkal is, - saját magunk számára. Mások, a körülöttünk levő emberek, azokjhogy ugy mondjuk,rendesen hallják a hangunkat, ahogy az elhagyja a szájpadlásunkat és keresztülhalad a levegőn. Van azután^a fizikáin kivül egy lélektani oka is ennek. A fiatalember meg van győződve róla, hogy az ő szerelmesénél gyönyörűbb nő nincs a világon. Igy van legtöbb ember a saját hangjával. Majdnem valamennyien szerelmesek vagyaik a hangunkba•- természetes, hogy máskép halljuk, mint mások. Lehet egy gyerek púpos, meg sánta, az anyjának mégis ő lesz a legszebb a világon. E

s hiába próbálják erről a meggyőződésről lebeszélni. Lőhet a saját hangunk akár milyen rikácsoló,idétlen, azt fogjuk hinni, hogy a legszebb a világon - és ettől nem leszünk hajlandók eltérni. Ha nem is valljuk ezt be, de a tudat alatti tudatunkban ez feltétlenül megvan. Mihelyt egyszer objektíven halljuk a ha n--unka t - akkor nem is-