Hetikiadás, 1925. április-június

1925-04-04 / 27 [1506]

T • Világosan láttam aJhomlckán, hogy nem-ár ti a szavam. - u

gy Gondold el v*i, hegy amikor az orvosságtól v£ss-snyerte a szavát, örült, annyira, hogy örömében törni, zúzni kezdett mindont. Lof_gták a szegényt. Becsukták. » - apusodat? & fáskamr.ába? - Be kellett csukni Vi . - De nem te-csuktad te? - Nem,má se k. - Is almikor becsukták^akkor si"rt? - Kicsoda szivecském? \ - Persze, hogy apusod

1

. - Nem láttam,nem vc Itam otthon. Elszomorkodott. - És a mikor hazajöttél, akkcr már^senki'se szólitett? - Semki. Ny-- ldicsált. A k.kténye szélét simogatta Vi. Majd a szemembe nézett, AZ Övé tisztén,nedvesen tagyegett. Mint a hegyi patak. Hullámtalanul. Átlátszóan. Minden látszott benno. Vi lelke, és az én arcom is. AZ én szemem, - elégedetlennek. Hamar otthagyott ezután. Nem volt már semmire kíváncsi. - Szervusz! mondotta elmenőben. Csuszkáit a folyosón végig, Feluter se lehetett, Visszaszólt: - I zé. . . ;v-' Tessék? - Szervusz, szervusz. - Szervusz. I Z e . . . - Mondod... , - Tudod mit? \ - . é1£.- Megmondc d Vi. Nevetett a leánykám. - Hát .majd én szólitlak. Biccentett, darányi ajkk lehullet. - Jól teszeu Vi. "örökön-' - *iert táded... anyus'oü/Van, apusodat becsukták ... májd tfi] ... & nevemet kivánta tudni. * - Csak ugy szclits szivecském, hogy Izé. Izének m<mdj . Nevetett. Kinevetett a kis béka. Sértődötten vontam össze a homlokom* h szivemet tártam kJ előtte és g

u-1

;J

lódi£? - Vi,! Halló d-o , ne nevess! • Joblan kacagott. Rá zengett. Súrolta a követ fatalpu 'saruj '--Izé. • . ÍZU. . . • ' • Sok volt számomra talán a képzelt csúfolódás a hangjában, számomra,a nők nevetsége tárgyára. Haragvón kiáltottam: - Vi, ne nevess, ViJ Hahotázott felém, pirosan gömbölyödött pcfácskája. Türelmetlenül zártaoi el az ablakot. Vi megtartotta igéretét. A következő nap már kiáltott: - Izé! Tompán jött át az üvegen a hang. Mintha óriási solyemheg-y .mélyén csörgedező' patakot 'hallottam vo}ena. nzonban onlikeztem; hogy a höigyike megsértett a nevetésével, bhhez mérten •'br ' 2ato. .at. - Szervusz Izé --köszöntött teli bájjal. -Dolgom, sietős munkám- van Vi. ugyebár megbocsátasz...-. Diszkes köntösű veréb tévedt 0 folyosó vaskar zr t-' ra. Azt figyelte Vi , és félrof crdultan vágott a. szavamba: - fáit ebédeltél máma Izé? N0m f e 1- ihu110m rdá, gyerS-an f 0 1 ytatta : - íínyus koménylcvest csin'-'lt. Rizzsel, meg- natúrt, moa,.... szeretőd, c Izé a turespalacsintát? - 4 túrós palacsintát? ' a

;

áí / Folytatása következik./ \ ó'V- v

é,:0 \r