Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Korzenszky Richárd OSB: Monostor, könyv, szerzetesség.
„Készült Tihanyban, 1952. augusztus 17-én, a volt bencés apátság könyvtárának szétválogatása ügyében. Jelen vannak: Borsa Gedeon, Dörnyei Sándor, Reményi Andrásné, Vix Györgyné az Országos Könyvtári Központ megbízottjai valamint Vas Alberik (sic!) az Egyházi Szociális Bizottság megbízottja. Az Országos könyvtári központ megbízottai a tihanyi volt bencés apátság könyvtárát szétválogatták és az OKK és az Egyházi Szociális Bizottság között 1951. január 4-én létrejött megállapodás értelmében az egyházat illető valamennyi könyvet átadták az egyházi megbízottnak. Az egyházi megbízott a fenti könyvanyagot átvette. Az egyházi megbízott átadta a külön őrzött és nyilvántartott Tihanyi Kódexet (1532-ben készült, 400 oldalas, későbbi bőrkötéses egyházi beszéd-kézirat.) A kódexet a VKM küldöttei 1949. november 17-én vették nyilvántartásba. Az OKK megbízottai a Tihanyi Kódexet átvették. K.m.f." A „szétválogatott" könyvanyag sorsa ettől kezdve követhetetlen. Az elmúlt évtizedben a felszámolt szerzetesi könyvtárak anyagából előkerülő könyveket igyekeztek visszajuttatni az eredeti tulajdonosoknak. Tihanyt érintő könyv csak néhány került elő, azok is mind a II. József idején megszűntetett könyvtár anyagából. 1994 októberében kerültem Tihanyba. Üres könyvtárszobát vettem át, a sekrestyében volt néhány 17-18. századi Missale: talán ezek voltak, amelyeket mint „egyházat illető" könyveket az egyházi megbízottnak átadtak. Miért elképzelhetetlen a szerzetesi közösség élete könyvek nélkül? Szent Benedek előírja fiainak a Regulában, hogy naponta több órát töltsenek tanulmányokkal, a „lectio divina"-val. Ez napi kb. négy órás tevékenységet jelentett. A tanulmányozandó könyvek körébe a Biblia, az egyházatyák írásai, a nagy egyházi szerzők tartoznak. Az egyéni tanulmányok mellett számos olvasmányt is hallanak a szerzetesek: a zsolozsma idején a kóruson, az étkezés idején az ebédlőben (a refektóriumban), az esti megbeszélés (kolláció) idején a káptalanon. A szerzetesek a szellemi élet minden területén tevékennyé váltak. Iskolákat alapítottak, kéziratokat másoltak, könyvtárakat létesítettek, a klasszikusok írásainak épségét őrizték, és maguk is értekezéseket írtak a tudományok minden lehetséges területén. Az apátságoknak a kezdetektől fogva voltak iskoláik. Szent Benedek Regulája és Vitája (legendás életrajza), valamint azok az információk, amelyek a bencés élet kezdeteiről rendelkezésünkre állnak, világossá teszik, hogy már a VI. és VII. századtól kezdve vettek fel gyermekeket a kolostorokba. Ezeket a gyermekeket nevelni és tanítani kellett. Meg kellett tanulniuk olvasni: a Regula szerint a szerzeteseknek naponta több órát kell tölteni olvasással és a zsolozsma éneklésével. Meg kellett tanulniuk írni is, hogy kódexeket másolhassanak. Valamilyen fokon meg kellett ismerkedniük a nyelvtan elemeivel is. A szerzetesek egyre több lelkipásztori, papi tevékenységet végeztek: foglalkozni kellett retorikával is. Ezek az „iskolák" eleinte csak a monostor közössége számára léteztek. (A témához nagyon hasznos anyag Philibert Schmitz OSB: A bencések civilizációs tevékenysége a kezdetektől a XII. századig c. munkája. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2006.) 88
