Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Monostori Imre: Kortárs magyar írók, kortárs magyar alkotások és a könyvtár.
Ferenc, Kertész Ákos, Szilágyi István, Kukorelly Endre, Szakonyi Károly, Hernádi Gyula, Sándor Iván, Fekete Gyula, Grendel Lajos). Ezeket a nagy nevű kortárs magyar írókat csak ritkán vagy alig-alig kölcsönözték. Még rosszabbul jártak a jeles kortárs magyar költők: Csoóri Sándort, Bertók Lászlót, Juhász Ferencet, Oravecz Imrét, Határ Győzőt, Nagy Gáspárt, Buda Ferencet, Bella Istvánt - valamennyien az élő magyar líra élvonalába tartoznak - már csak 24-szer (Csoórit talán elsősorban az esszékötetei miatt), illetve Bella Istvánt 5-ször kölcsönözték 12 . Az összesen 14273 kölcsönzött példány között! Tanulságos szemlélni hogy a divergencia (ha úgy tetszik: kontraszelekció) a valamiért népszerű, illetve az „értékes szépirodalom" között - a nagy számok törvénye alapján jól látható - itt, a kölcsönzők által nem preferált, illetve alig észrevett írók körében még nyomasztóbb, mint a lista első felében. (Az értékes irodalom nagyobb számban és nagyobb arányban kerül a lenti zónákba, mint a fentibe.) A könyvtárosok és a kortárs magyar írók Befejezésképpen a dolgozatomban bemutatni és némileg elemezni is próbált témakör megközelítésének utolsó aspektusaként vessünk egy pillantást azokra a válaszokra, amelyeket megyei és városi könyvtáros kollégáknak körkérdésként (és -kérésként) tettem föl 2005 júniusában. (Ez a megkérdezetti kör nem azonos a Könyvtári Intézetével.) A kérdés a következőképpen hangzott: „2002 januárjától az idei könyvhétig bezárólag mely magyar írók szerepeltek a könyvtárukban?" (Látható, hogy a korábban bemutatott kölcsönzési statisztikákban jelen lévő tágabban értelmezett „író" fogalmat használtuk most is. Tehát ezúttal is az adatszolgáltató könyvtárosok döntöttek az íróság mibenlétéről.) A nyolcvan megkérdezett könyvtártól összesen 45 lista érkezett. (Hálás köszönetet mondok itt is a segítőkész együttműködőknek.) A szóban forgó három és fél év alatt ebben a 45 könyvtárban összesen 530 írói szereplés zajlott le. Könyvtáranként a legkevesebb nulla, a legtöbb 36 volt. Egy évre számítva és átlagolva ez a statisztika három-négy írói szereplést jelent egy-egy megyei és városi könyvtárban 13 . Annyi talán megjegyezhető, hogy ez az esetszám inkább kevés mint sok. Mennyiségileg legalábbis. Ami a tartalmat illeti, azt kell mondanunk, hogy a kapott listákon szereplő írók névsora rangra, súlyra és a helyi, lokális értékeket (és álértékeket) nézve oly nagymértékben heterogén, oly nagy az adatszóródás, hogy itt „minőséget" mérni - statisztikai érvényességgel - nem volt lehetséges. Ennek ellenére azonban megragadhatók bizonyos tendenciák, vannak leírható színek, szokások, megfogalmazhatók általános érvényű észrevételek a könyvtárak és a kortárs magyar irodalom eme kitüntetetten személyes oldaláról. Először is az látszik, hogy közkönyvtárainknak e téren is vannak egyéni stratégiáik. (Nyilván a speciális lehetőségeiktől és a könyvtárosok alkatától függően.) Például: vagy rendszeresen sok író-olvasó találkozót (egyéb írói szereplést) rendeznek vagy rendszeresen keveset, vagy 12 Az összesített adatok alapján elkészített táblázatot lásd a tanulmány végén. 13 Az adatok összegyűjtésében és értékelésében Nagy Gáborné volt segítségemre. Úgyszintén köszönöm Takács Anna és Kelecsényi Péterné ellenőrző olvasását. 36
