Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Monostori Imre: Kortárs magyar írók, kortárs magyar alkotások és a könyvtár.
ábécérendben) a következők: A vörös oroszlán Szepes Máriától, az Abigél Szabó Magdától, az Állítsátok meg Terézanyut Rácz Zsuzsától, az Apák könyve Vámos Miklóstól, Az ajtó Szabó Magdától, a Für Elise szintén Szabó Magdától, Gergő és az álomfogók Böszörményi Gyulától, a Harmónia Caelestis Esterházy Pétertől, a Jadviga párnája Závada Páltól, a Ne féljetek Jókai Annától, a Pete Pite Nógrádi Gábortól, a Pokolbéli víg napjaim Faludy Györgytől, a Régimódi történet Szabó Magdától és a Sorstalanság Kertész Imrétől. Tehát: az ötvenből tizennégy. És ebből négy Szabó Magda. (Aki - az Abigéllel - egyedül a kortárs magyar szerzők közül egy újabb szavazási körben a legjobb 12-be is bekerült.) Ez a lista jellegzetesen „spontán" népszerűségi lista, s mint ilyen, bizonyára néhány kérdést is fölvet. Látszik például, hogy erősen divergál még a megengedőbb típusú irodalmi kánonokkal is, ámde sokkal jobb, mint a jelenlegi olvasói ízlés általában. (Legalábbis a könyvtári kölcsönzéseket figyelembe véve.) Nagy volt a befolyásolási kényszer: szokatlan rábeszélő kampányokkal találkozhattunk a procedúra során. Érdemes megjegyezni azt is, hogy ez a „Nagy Könyv"-féle közvélemény-mozgósítás tudományos szempontból nem tekinthető hiteles eredménynek, ugyanis egy reprezentatív vizsgálatnak semmiféle feltétele nem volt biztosítva a szavazások során. Mindenesetre a méregdrága akció e fázisa lezajlott, a listák elkészültek, és hogy mit kezdhetünk az eredménnyel: az alábbiakban erről is gondolkodhatunk. Az irodalmi siker mibenléte Talán közelebb jutunk a népszerűségi mutatók okainak a megértéséhez, hogyha szemügyre vesszük ama motívumok láncolatát, amely motívumok mindig ott vannak a szavazók döntéseiben. Az irodalmi művek - de immáron le is egyszerűsíthetjük: a regények - sikerének a természetrajzával többen foglalkoztak már, de éppen a szóba jöhető számos kombináció színessége, összetettsége miatt még nemigen sikerült a tökéletes megfejtés. Legutóbb a jeles irodalomkritikus, Elek Tibor szánta rá magát a titok megfejtésére (vagy inkább megközelítésére). 8 Jellemző módon már dolgozata címébe is kérdőjelet tett - Az irodalmi siker természetrajza (?) -, azaz már eleve kételkedett abban, hogy valóban meg tudja rajzolni az irodalmi siker természetét. Azt a jelenséget - törvényszerűséget? - már láttuk, hogy az irodalmi érték (lásd: irodalmi kánonok) és a népszerűség nem esik egybe, de nem is mond teljesen ellent egymásnak. (Lásd például Szabó Magda, Jókai Anna, Esterházy Péter, Závada Pál egyszerre rangos és - ugyanakkor - egyszerre népszerű regényeit.) Elek Tibor az említett tanulmányában hangsúlyozza, hogy az irodalmi siker végső soron több szálon, több oldalról is befolyásolható, sőt manipulálható. Ennek az a lényege - eredménye -, hogy a könyvvásárló, a könyv tárlátogató vagy a könyvekről egyszerűen csak megnyilatkozó egyén hajlamos arra, hogy saját (létező vagy még nem létező) élményeit a környezete tényleges vagy várható véleménye szerint alakítsa. Efféle nyilvánvaló orientáló hatás maga a kritika, a kritikai közhangulat egy-egy mű kapcsán: a kritikai közélet iskoláinak, Elek Tibor: Az irodalmi siker természetrajza. = Új Forrás, 2003. 8. sz. 90-97. p. 32
