Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Monostori Imre: Kortárs magyar írók, kortárs magyar alkotások és a könyvtár.
táborainak, klikkjeinek állásfoglalásai. Hosszabb folyamatot véve alapul e kritikákra és tudományos feldolgozásokra épül az irodalmi kánon (vagy kánonok). Erős befolyásoló hatással rendelkeznek a tömegmédiumok is, kiváltképpen ezek populáris változatai. Az irodalmi díjak, kitüntetések is befolyásolják a népszerűségi listákat (például Kertész Imre Sorstalanság című regényét). Fontos elem lehet a megfilmesítés (például Závada Pál: Jadviga párnája), a „láttam a moziban", „láttam a tévében" megerősítő, illetőleg figyelemfelkeltő hatása. Azt is tudomásul kell venni, hogy a könyv ma már pőre árucikk is, tehát a körülötte folytatott reklám elsősorban a minél nagyobb eladott példányszám érdekében működik. Ennek megfelelően a kiadók és a könyvterjesztő cégek sietnek nyilvánosságra hozni az eladott példányszámok alapján mért népszerűségi listáikat - egymással is vetekedve. Sokat nyom a latban az iskolai kötelező olvasmány kiválasztásának ténye is: ily módon nagy tömegek szereznek tudomást egy-egy mű létezéséről (jobb esetben el is olvassák őket). Bármennyire is manipulálható, befolyásolható azonban az irodalmi siker, a nagy népszerűség, a legfontosabb motiváló erő itt valószínűleg (azért csak valószínűleg, mert erre nézve nincsenek szociológiai érvényű reprezentatív vizsgálati eredmények), minden bizonnyal mégsem a külső manipuláció. Hanem maga a mű, leggyakrabban regény. A mezei olvasó ugyanis olvasás közben mégiscsak kettesben marad a könyvvel, és eldönti, hogy az éppen olvasott mű kiváló, jó, közepes vagy rossz. Vonzó-e a szabad idő olvasásra szánt részének az eltöltése szempontjából vagy nem. Kellemes, jó időtöltés-e, avagy sem? (Hasonló primer érzések övezik, hatják át a színes-képes pletykamagazinok olvasását a célközönség köreiben. A kíváncsiság könnyű, intellektuális erőkifejtéstől mentes kielégítése ez: olyan olvasmány, amely „szórakoztat", „kikapcsol". Nem egy esetben még izgalmat is nyújt.) Ez itt a kulcskérdés! Az, hogy alig várom az olvasás folytatását, vagy éppen ellenkezőleg: elég volt belőle, ezt a könyvet nem nyitom ki többet. Az esztétikailag is értékes irodalom akkor számíthat - önmaga és csakis önmaga erejéből megszerzett - népszerűségre, ha meg tud felelni az „olvasmányosságnak" nevezett kritérium számos részkövetelményének. Tehát nemcsak az irodalmi értékei becsesek, de hagyja is magát befogadni. Ha könnyen érthető. Ha érdekes. Vagy legalábbis, ha - egy emeltebb olvasói szinten - az olvasás intellektuális erőfeszítéseinek fáradalmát képes honorálni az adott irodalmi mű átélhetően hozzánk szóló szellemi íve, érzelmi sodrása, egzisztenciális sugallata. Ha minél jobban érezzük a gazdagodás pozitív és minél kevésbé az olvasás nehézségeinek (tán még gyötrelmeinek is) kellemetlen érzését. Természetesen számos esetben lehetséges a „menlevél" a finom giccseknek, az alig észrevehető remekmű-utánzatoknak, a szemfényvesztőén hű hamisítványoknak, a remekbe szabott iparosmunkáknak. De ezek miatt ne nagyon fájjon a fejünk. Az igazi értékeknek is támadnak rajongói. A becsülendő sznobok például mindig is éltetői voltak a művészeteknek. Ma is azok. Egyébként is hajlamosak vagyunk - ki jobban, ki kevésbé - igazodni. Például: az olvasás intellektuális erőfeszítése egy regény befogadási folyamatában nem jár együtt ugyan semmiféle pozitív érzéssel, ámde azt várja tőlünk „mértékadó" környezetünk, hogy tetsszen a mű, hogy jót mondjunk róla, hogy rá „szavazzunk". Ha mi is bele kívánunk tartozni ebbe a körbe (bizonyos értelemben elit körbe), akkor ezt meg is tesszük. (Mert ha nem tesszük meg: rontjuk a statisztikát!) És akkor még föl sem tettünk egy kézenfekvő kérdést: vajon mindenki végigolvasta-e a regényt, amelyről így-úgy nyilatkozik, avagy 33
