Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Bényei Miklós: A könyvtárak feladatai a helyi irodalmi értékek számbavételében.
tartalma, esztétikuma a nemzeti örökség egy darabja. Az elfogulatlan irodalomtörténészek rendkívül sokra értékelik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a könyvtáraink tesznek a jeles, országos, sőt nemzetközi rangú alkotók helyi kapcsolatainak felderítéséért. Ismét Kerényi Ferencet idézem: „A Petőfi-kutatás nagy tartalékának a helytörténetet látom. A kritikai kiadás mellett az átideologizált időkben is innen érkeztek az igazán fontos, bár nem látványos adatfeltárások, tudományos részeredmények." (A Petőfi-kutatás helyzetéről és feladatairól. In: Irodalomismeret, 1998, 1-2. sz. 72. p.) Ezek az adalékok csakis a lokális vizsgálódás szintjén tárhatók fel, ugyanakkor lényegesen befolyásolhatják, módosíthatják az illető életrajzáról, pályájáról addig kialakított kép formálódását. Bizonyító példaként Dánielisz Endre nagyszalontai Arany-kutatásait, vagy a szegedi Somogyi-könyvtár Móraés József Attila-publikációit hoznám fel. A lokális irodalomra vonatkozó információk feltárásával és közvetítésével a közkönyvtárak segíthetik a helyi gyakorlati feladatok megoldását. Az egyetemi és főiskolai oktatás, a Nemzeti alaptantervben kiemelt helyen szereplő helyismereti-helytörténeti információk kellő színvonalú elsajátítása, a tömegtájékoztatás, a közművelődés, az ünnepségek és más rendezvények szervezése, az intézmények névadóinak kiválasztása, a szobrok és emléktáblák állítása és még sok más önkormányzati, intézményi stb. teendő végrehajtása megkívánja a könyvtárak közreműködését, közelebbről a helyi szépirodalomra és alkotóikra, a helyi irodalmi élet hajdani eseményeire, műhelyeire vonatkozó adatok rögzítését, hozzáférhetővé tételét. Mostanság mind gyakrabban szorgalmazzák az irodalmi turizmus fejlesztését, és ez még a kistelepülések könyvtárai előtt is kaput nyithat. Közismert a szépirodalmi művek kivételes, egyedülálló érzelmi hatása, és ennek a közvetítése a helyismereti tevékenységet folytató könyvtárak fontos, elengedhetetlen feladata. A helyi irodalom alkotásai felfoghatók a jó értelemben vett nevelés eszközeiként is: előmozdítják a szülőföldhöz, a lakóhelyhez kötődő érzés erősítését, az egyéni lokálpatriotizmus elmélyítését, tudatosabbá tételét, és ezen keresztül az egyik legnemesebb emberi tulajdonság, a hazaszeretet, a felelős hazafiság kialakulását. Sajátos elágazása, megnyilvánulása ennek a kötelezettségnek a helyi irodalmi hagyományok ébrentartása, és szerves folyománya egy-egy helyi alkotó vagy egy-egy, az adott helyhez kötődő kiemelkedő író, költő helyi kultuszának ápolása. Konkrét tények sokasága igazolja, hogy - csak néhány példát említve - a lokális Petőfi-, Madách-, Arany-, József Attila-, Nagy László-kultusz hatékonyan hozzájárul a helyi identitás formálásához. Hogyan történhet a helyi irodalom számbavétele? Tankönyvi anyag, de talán mégsem árt ismételni: a helyismereti dokumentumok, ezen belül a most értelmezett módon tartalmilag helyi irodalomnak minősülő szövegek számbavételének három jól körülhatárolható szintje különböztethető meg. A katalógusok, illetve a velük szoros rokonságban álló bibliográfiák a rögzített dokumentumok (a nyomtatványok, a kéziratok, a hangzó anyagok, a képes ábrázolások, újabban az elektronikus adathordozók) leíró, azonosító információit tartalmazzák. A faktográfiai feltárás eszközei mélyebbre hatolnak, a dokumentumokban rejtőző információkról tájékoztatnak; mint 25
