Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Praznovszky Mihály: A konferencia szépirodalmi hozadéka.
A konferencia szépirodalmi hozadéka Irta: Praznovszky Mihály Forgatókönyv a megnyitóhoz A színpad a könyvtár előtere, az úgynevezett amfiteátrum. A királyné trónusa lent a bejárat előtt. Fanfar zenegépről. A üget felől befut az egyik herold. Kezében kolomp, többször megrázza. Herold: A királyné! Jön a királyné! (A királyné a színházkert felől érkezik és levonul a trónushoz. Mindenki feláll. A királyné helyet foglal. A herold megint kiált:) Herold: A királyné szólni kíván! (A herold egy papírtekercset ad neki, amelyen a szövege van, s onnan olvassa): Királyné: Híveim! Magyar alattvalóim! Örömmel haliam, mennyien sereglettek királynéi városomba, hogy előttem hódoljatok. Hódolatokat fogadja fenséges férjem, István maga is, aki sajnos nem lehet köztetek. Hivatali kötelmei elszólították. Most éppen a longobárdokkal tárgyal, kéz alatt egy könyvet akar megvásárolni, valamiféle intelmeket, amelyeket át akar íratni magyar viszonyokra. Én nem látom értelmét. A könyvtárosokon nem fog semmi intelem, már tapasztaltam. Bocsássatok meg, ha időnként törve beszélem nyelveteket, de tudjátok, bajor hazámból, amelyet méltán neveznek a sör és a virsli hazájának, pár évtizede értem hozzátok, és az árnyékszékre, (a herold súgja neki a helyes választ) azaz árnyalatokra még nem vagyok fogékony. Tudom, mi szándék hozott ide benneteket az öt vagy hat, de legfeljebb hét dombra telepedett varosomba, Veszprémbe. Tudom, miért vállaltátok a veszedelmes viszonyokat, ami az utazást illeti. Törtetek át sivatagon és vadonban. Méltányolom és értékelem buzgalmatokat, jutalmatok nem marad el. Sajnos a kincstáram igen szegényes, én is havi bontásban kapom az ellátmányt, ezért a jutalmat saját gazdáitoktól, fenntartóitoktól várhatjátok. Legyetek türelmesek, hiszen még csak az évezred elején járunk, előbb utóbb pénzhez juthattok. Tudom hát, hogy ti a könyvesházak megszállottai vagytok. Mind megtanultatok írni és olvasni. Számítani már nem annyian. Igen dicséretes a buzgásotok (a herold súg) - buzgalmatok. Nekem is van egy jeles könyvem, egy egészen nagy könyv, de felér másik tizenkettővel. Szívesen lapozgatom magam is, de csak a képeket nézem, mert elfelejtettek megtanítani olvasni. Persze ez nem olyan nagy baj, hiszen annyi dolgom van a szemkiszúrással, fülbeólom öntéssel és kisebb csonkolásokkal, hogy bizonyára a betűkre már nem jutna időm. így aztán igazi magyarrá lettem köztetek. Örülök, hogy három napot e tájon töltötök el. Jobbágyaim szívesen fogadnak, látnak vendégül kunyhóikban, a föld alatti vermekben, ahol élnek s más kedves lakhelyeken, amire futja nekik, rögvest az adószedés után. Bár most örülhetnek, hiszen királynéi jogomnál fogva engedtem az adóból 50 százalékot, a (herold súg neki) akarom mondani 5 ezreléket, éppen a ti kedvetekért. Az így megtakarított pénzen könyveket, új adókönyveket vásároltatok velük. Mindig is hittem a pénz és a műveltség összefonódásában, a kultúra áruvá válásában. Nézzetek szét alaposan, meg fogtok lepődni a civilizáció vagy modernizáció áldásain, melyeket e földre uralkodásom hozott. Nézzétek meg a vadonatúj heidelbergi akasztófát, az orosz típusú adóprést, és ezt a könyvtárat a hátam mögött. Kíváncsi vagyok, melyikben lelitek majd jobban 161
