Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Praznovszky Mihály: A konferencia szépirodalmi hozadéka.

a kedveteket. Nézzetek szét a városomban. Keressétek fel a fogadókat, ahol itt termett szőlőkből készített bort ihattok. Ennek is köszönhető a kettős honfoglalás, mert ennek hatására kezdődött az alán futása. Menjetek be nagy szatócs üzleteimbe s álmélkodjatok, mennyivel fejlettebb itt a kereskedelem, mint tifelétek. Főleg ha az áruló cédulákra, (a herold súg neki) árcédulákra néztek. Vásároljatok nagy formátumú lapokat, amelyeket újságoknak neveznek, s láthatjátok, itt mennyivel folyékonyabban beszélnek mellé híveim, akiknek hivatalt adtam, de észt nem. Most pedig álljon elém a ti hívetek és kegyelmemből szakispánotok, a Takácsok ősi szittya nemzetségéből származó, Apja fia Béla. (Takáts Béla előlép, hogy átvegye a város kulcsát) Királyné: Kedvelt Hívünk! íme, Veszprém városának kulcsa. A 185-ik darab. Ennyit adtam már át különböző protokoll rendezvényeken, de még senki nem hozta vissza. Ez nyitja szeretett városom kapuját. Nem lesz nehéz dolgod a zárral, mert a kapunak nincsen ajtaja. Volt valamikor, de a sztyeppék idegen ajkú népe, akik négy évtizedig ideiglenesen itt tanyáztak, hazatakarodván, azt is leszerelték, szekérre tették, s elvitték magukkal. Állítólag ez nyitja most a Kremlbeli múmia rejtekét. Mindegy. Legyen ez a kulcs a tiéd és népedé, a bibliotékások rendjébe felvetteké. Amúgy a 680-ba van szakozva, a lakatosmunkák sorába. Vigyázz rá, őrizd meg, s vissza ne add, mert van nekem még száz ilyen, nem győzök tőlük megszabadulni. Nagyon terhes nekem az ország imázs munka! Halljam tehát, milyen gazdája leszel városomnak? (Takáts Béla válaszol. A királyné átadja a kulcsot, majd feláll) Királyné Tetszék nekem, amit szólottál. Még a közgyűlésen sem hallani ilyen bölcs beszédet. Pedig ott aztán beszélnek össze vissza. Most pedig kövessetek. Menjünk fel kedvelt megyés ispánunk házába, ahol összegyűltének olykor megyém bölcsei, hogy igaz helyi törvényeket hozzanak az ebadóról, a köztisztviselői munkaruha keretről, az ebédpénzről és más efféle országos dolgokról. Ott lészen napszálltáig igaz tanácskozástok a világot megváltó nagy terveitekről. Annak a háznak, ahová által megyünk, viszont vagyon nagy kapuja, fertelmesen nehéz is, s ráadásul állítottam őrzeni két alabárdost, hogy el ne menekülhessetek, ha szemetek olykor le is hunynátok a nagy lelkesedésben a tanácskozás alatt. Mindenki megy utána, gyalogmenetben fel a Vármegyeházára. Az elhelyezkedés után a herold kolompszóval mindenkit beküld a terembe, ilyen szavakkal: 162