Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Sebő József: "Erdők erdője". A Bakony a magyar irodalomban.

hársat, csaknem vallásos tisztelettel, de mindenesetre pogány közvetlenséggel."(1937)

14 E „prototípus" ellenpéldájaként említi az úrkúti svábokat, akik e vad tájon idegenül és félszegen mozognak. Igen, Koppány földje ez, vad és elementáris. A Bakony mint fogalom nyilvánvalóan azért kaphatott szimbolikus jelentést, mert többletjelentést is hordozott. Olyan szélesebb tudattalan vonatkozása is volt, amelyet ma sem lehet teljes pontossággal meghatározni vagy kimerítően megmagyarázni. S ez a szimbólumba ágyazott jelentés történetileg nemzedékről nemzedékre átöröklődött. Az örökké hiányokkal küszködő magyarság a Bakonyba álmodta bele szabadságvágyát. Aki rá gondolt, képzeletében vágy-világát vélte megtalálni benne. Ami Szent János apostolnak Patmosz szigete volt, az a magyarnak - tenger híján - a Bakony, amely a szabadság erdőtemploma lett. Az előző századok spirituális jelentéssel átitatott világában a Bakony megőrzött valamit a pogány aranykor szabadságából. Toynbee szerint a történelem egyik fő alakítója a népekre, kultúrákra ható kihívás és az azokra adott válasz (challenge, response).

15 A magyarság modernizációs törekvéseire adott egyik válaszlehetőség - a Bakony volt. A fizikai és a szellemi tér rokonságának, adott korban, üzenethordozó jelentése volt. A bakonyi remete A Bakonyunkról szóló irodalom kedvelt szereplője a remete. Alakja évszázadokon keresztül a világból kivonuló ember szimbóluma, aki különleges látnoki és áldást hozó képességeivel segítségére lehet a hozzá fordulóknak. Egyfajta szent életmód képviselője, aki felad minden emberi kapcsolatot, hogy egyedül maradhasson Istennel. A néphit szerint varázserejét magányos ájtatossággal nyerte el. A bakonyi remete alakja sokak képzeletét megmozgatta. Még a tizenhat éves, írói ambíciókat dédelgető Németh László is A Bakony remetéje címmel írta első elbeszélését 1916-ban.

16 A középkori ábrázolások kedvelt alakja volt az erdei ember is, akinek egész testét szőr borította, esetleg állatbőrbe vagy lombruhába öltözött. Főként erdei környezetben ábrázolták őket, de kódexek szélein, indák között bujkálva is előfordulnak (A. Altdorfer, 1507, Berlin Staatliche Museen). Ábrázolásuk egyrészt valamiféle vágyat ébresztett az ősi, paradicsomi élet után, másrészt a kifinomult, udvari életforma magasabbrendűségét voltak hivatva szimbolizálni. Démoni erőket is megszemélyesíthettek, akiket a szentek zaboláztak meg. Ilyen, a természetben rideg körülmények között élő bakonyi munkásokról szól egy 1790-ben Győrött kinyomtatott vers: HAMVAS Béla, wo. 131. TOYNBEE, Arnold, Tanulmány a történelemről, Pannonhalma, 1994, 7. NÉMETH László, Homályból homályba L, Bp., 1977, 48. 103