Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Sebő József: "Erdők erdője". A Bakony a magyar irodalomban.

Mikor a 'Bakonyban szén-égető vala, /Merő hasáb fákból állott háza fala;/Akkor-is a'tüzet locsolta, öntözte/ Ringy-rongy színes ruha a'testét födözte.

77 A Bakony-erdő évszázadokon keresztül nemcsak a vad erők helye volt, hanem azok számára, - akik nem féltek a természet erőitől, azokat le tudták győzni, - a béke, a nyugalom szigete is. Turóczi László Ungaria suis cum regibus című müvében (1729) említi, hogy "...a Bakonyaerdő nem annyira a fenevadak tanyája, mint szent emberek szemináriuma."

18 Farkas Imre "fehérvári kanonok és apátúr" 1837. szeptember 24-én, a bakonybéli apátság nyolcszáz éves évfordulóján mondott ünnepi beszédében így méltatta az ottani szerzetesek munkásságát: "Bakonybél még most is jámborság vidéke, szentek tanyája, tudományok fészke....rengeteg vadonja kies vidékké, a' latrok' tanyája ártatlanság menedékévé, az oktalan állatok barlangja tudomány és mennyei bölcsesség' oskolájává, jámborság és isteni félelem templomává változott....Ki alkotta e' rengeteg vadont illy kies tájékká? Ki vágott itt a' sötét sűrűségen legelső nyílást?" I9 Pázmándi Horváth Endre a Zirc emlékezetében külön fejezetben állítja elénk a bakonyi remetét: „Sürü fenyvesben, hol csak jele emberi nyomnak Sem látszott, fel alá csavarult hegy-szálak ölében, Hol leveles szeder-ín lejtő ágakra kifutván Gondos mesterség nélkül építe sikátort, Barna gerezdekkel földig tarkázna tetőtől, Hol virganc evetek, kiki vagy párjával enyelge, Vagy fát hágdosván játszanak tréfa szökéssel, Élt egy tisztes öreg: lehetett Nestornak ítélni. Ősz haja vállra feküdt, mellyét sepregette szakálla, Hajladozó derekát gúzsalta rekettye növése, És cserepes talpát által kötögette fahéjjal."

20 A dzsungel persze nemcsak fizikai értelemben létezik, hanem lelki értelemben is, a minden ember lelkében meglévő dzsungelre, de - akár egy népére is, archetipikus értelemben. A magyarság esetében ez volt a Bakony. A „látomásos tájképekről" írt könyvében PaulPiehler „... a város és a vadon alapvető lelki polaritásáról" ír, és arról „az alapvető megkülönböztetésről, amely szembeállítja a 17 NAGY János, Nyájas Múzsa, Győr, 1790. 17. 18 Idézi: LUKACSI Károly, A Balaton-felvidék földrajza kétszáz év előtt, 171. = BÉL Mátyás: Veszprém vármegye leírásá-hoz készített kiegészítő tanulmány. Veszprém, 1989, 153-236. 19 Egyházi beszéd mellyet a' bakonybéli Apátság nyolcszázados ünnepén szeptember 24-én 1837-ben mondott FARKAS Imre fehérvári kanonok és apátúr — Egyházi Tár XII, Szerk. GUZMICS Izidor, Pest, 1838., Beimel, 24., 31. 20 PÁZMÁNDI Horváth Endre, Zirc emlékezete, Buda, 1814., Királyi magyar Universitas, 36-37 104