Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Draveczky Balázs: Asztaltársaságok tegnapelőtt és tegnap.

„ínyesmester"-rel is, akinek reprint-kiadott szakácskönyvei szakemberek és amatőrök körében egyaránt népszerűek.) „Az Arany Sas egyemeletes bosszú, sárga ház a hajdani bástya mentén, a Hatvani-kaputól északra épült soron, az „ Új-világ"-ban. Szomszédságában a Hatvani-utca sarkán a kétemeletes Ilkey-ház, az »írói kör' első tanyája, szemben vele a jezsuita kolostorból lett ódon, sötét orvosi egyetem. A széles kapu fölött a cégér: kovácsolt vasból való hajlított, díszes leveles ágon lógó, medaillon-szerűen koszorúba foglalt aranyozott sas. Balra a kapu alatt nyílik a hosszú, keskeny, bolthajtásos étkező, ablakai az udvarra néznek, belőle megint csak balra kanyarodva, kisebb különszobába jutunk, amely már az Újvilág-utcára tekint. Az udvaron tágas, üveges veranda, a „Tivoli", hátrább hatalmas kocsiszín, a mögött a földszinten, meg a pincében is istállók. Fenn a nyitott folyosós emeleten köröskörül, de lenn is az utcai traktus nagy részében vendégszobák. Sűrű ostorpattogás hallik, négyes-ötös fogatok robognak be a kapun, nemes urak jönnek a megyegyűlésre. Magyar sziget a német Pesten az „Arany Sas", a magyar gentry szállóhelye, ahol a magyar író és művész is szíves otthonra talált már 48 előtt is, de még inkább azután. Itt mulat Nyájy Pál, a híres vicispán, az öregjókayné és ide szállt, mikor fiát látogatta, Petőfiék meg innen hozatták az ebédet dohány-utcai lakásukra, a Síp-utca sarkán máigfennálló Schiller-féle házba (...) (...)a 90-es évek közepén lebontották az évszázados hosszú sárga házat. A telke, mivelhogy az Ilkey-ház beleesett az új szabályozási vonalba, kijutott az immár Kossuth Lajos nevére átkeresztelt Hatvani-utca szögletére. Most az Országos Kaszinó palotája áll a hely én. A szemközti oldalról eltűnt az orvosi egyetem is, de hogy benne tanított az „Anyák megmentője", Semmelweis Ignác, annak az emlékezetére a tudós professzor nevét kapta meg az Újvilág-utca." Egykoron az Arany Sasban több jeles asztaltársaság is találkozott. így a Vén kurucok, a Gyökér-asztal, azután a jogászok, élükön Wekerlével, valamint az úgynevezett Evezős és a Tornász-asztal (közülük sokan itt is laktak). Sok író, színész, híresség is szívesen és gyakran megfordult körükben, többek között Lendvay Márton, Vas Gereben, Sárosi Gyula, Bernáth Gazsi, stb. A kor leghíresebb cigányprímásai (az öreg Rácz Pali, Berkes Béla, Bunkó Vince, Radics Béla) húzták a vendégeknek. Talán közülük a legnevesebb asztaltársaság a máig emlegetett Sasok voltak, egy kedélyes, vidám kompánia. Keddenként tartották összejöveteleiket. Ilyenkor egy-egy „Sastárs" vacsorával vendégelte meg társait. A szórakozás, italozás, a fehér asztal örömei, a vetélkedések, társalgás, politizálás töltötte ki együttlétük idejét. Közben bőven termett a vicc, az anekdota, néha a pajzánság, az ugratás és a kajánkodás is. A Sasok élén a „Fősas" (elnök) és a „Sas-nagy" (titkár) állt. Elnökük Ráth Károly főpolgármester, majd Király Pál, a Jelenkor főszerkesztője és Kléh István, a Pesti Hazai Takarék elnöke, a titkár pedig Sigray Pál volt. Nevezetes „Sastárs" Szabó János causaerum regalium director, akinek pompás hangja és éneklő kedve a „dalos" melléknevet szerezte meg. A társaság tagjai voltak többek között még Kaas Ivor báró, Gerlóczy Károly, Kamermayer Károly, Kármán Lajos, Győry Elek, id. Apáthy István, Feleki Miklós, a Nemzeti Színház művésze, Bánhidy József báró, Krajcsik Ferenc, Dániel Ernő, Cseika Nándor püspök, Horánszky Nándor, Poíónyi Géza, Török József patikus, ifj. Ábrányi Kornél, Urváry Lajos, Radocza János, Hahóthy Sándor, Halász Géza, Gebhardt Lajos dr., Luczenbacher Pál. 66