Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Draveczky Balázs: Asztaltársaságok tegnapelőtt és tegnap.

- Meghaltak. - És leánya, az angyalszép kis Eugenia? - Meghalt. Mind meghaltak. Teljesen elszomorodtam. Azonban a szomszédom semmi részvétet sem mutatott. Elégülten és olyan nyugodtan falatozott, mintha szószéken állana és nyájának valamelyik evangélista igéjét magyarázná. Abban az időben ragályos kór pusztított Párizsban. Átkoztam a ragályt, mely két hónap alatt, annyi családot, annyi virágzó életet, köztük legjobb barátaimat ragadta el. Étkezés után az említett úrral egy játszma piquet-et voltam kénytelen játszani. Közben ismét a szerencsétlen családra vittem a társalgást: - Valószínűleg csúzban halt meg - kérdeztem. -Ki? - Nos, barátom, Morfontaine. - Meghalt? Mi jut eszébe, hisz olyan egészséges, m int én! - És neje, a bájos hölgy? - Egészséges, mint hal a vízben. - És a két nővére? - Vidámak és egészségesek. - És leánya, a kedves kis Eugenia? - Egészséges, és oly fürge, minta esik. - Ej, hát előbb, étkezés közben azt mondta, hogy mindnyájan elhaltak. - Azt mondtam ? - Persze, persze! - Könnyen meglehet. - De hát miként történhetett az? - Lássa be, uram, hogy mikor én falatozom, akkor reám nézve meghalt az egész világ!" Egy ma már ismeretlen, egykori tag, a Pisztráng Mester története így hangzott: A sok egyházi méltóságot felhalmozott, és igen gazdag, de nagyon fösvény anglikán püspök falulátogatásai során szerény, vékonyjövedelmű de jó humorú lelkészével találkozott. Mivel a pap már több napja böjtölt kényszerűségből, alig várta, hogy püspöke meghívja asztalához. A püspök azonban sokkalfukarabb volt, „mintsem egy éhes gyomor csendes óhajtásait eltalálná". Arra kérte a lelkészt, hogy a község vendéglőjében ebédet rendeljen számára, A keserűen csalódott pap tollat, papírt kért, és a vendéglősnek egy sor egyházi méltóságot írt le, akiknek a részére megrendelte az ebédet. (Ezután jó messze elkerülte még a falu határát is!) A püspök, amikor ebédelni érkezett, az asztalon hat terítéket talált. - Kik ebédelnek itt és ennyien? - kérdezte a vendéglőstől rosszat sejtve. - A lelkész úr utasítása szerint hat személyre főztem és terítettem... Elsőnek is egy püspök úrnak! - No, az én vagyok! - Azután a cherweli apátnak! - Hm, az is én vagyok... 64