Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Draveczky Balázs: Asztaltársaságok tegnapelőtt és tegnap.

DRAVECZKY BALÁZS ASZTALTÁRSASÁGOK TEGNAPELŐTT ÉS TEGNAP Tisztelt Konferencia, kedves Kollégák! Napóleon császársága elején a korábban ismeretlen és szegény ügyvéd, Grimod de la Reyniere (1758-1838) tisztes vagyont és nem kisebb tekintélyt szerzett az Almanach des Gourmands című gasztronómiai szaklapjával. (A tizenkét évfolyam mintegy 200.000 frank hasznot hozott neki.) Figyelmet érdemel több mint tízezer darabot számláló étlapgyűjteménye is. Ebben van egy olyan angol példány, melynek hátlapjára Raymond de la Fogé festőművész egy tájképet rajzolt, mivel fogyasztását nem tudta kifizetni. (Ezért a képért egy párizsi műbarát a 19. század derekán 3.000 aranyat fizetett!) Közel hatezer kötetes könyvtára csupa gasztronómiai könyvkülönlegességből állt. A könyvtár értékét mi sem jelzi jobban, mint hogy Fesch bíboros 20 ezer aranyat kínált érte, de mégsem lett az övé. Grimod de la Reyniere alapított elsőként „ínyes Kör"-t a világon. (A helyszín a „Caveau modern" volt - a párizsi Bohém-pince.) Az „ínyes Kör" szigorú rendben, alapszabály szerint működött. A tagok hetente rendszeresen találkoztak. A kör fő feladatának a terített asztal örömeinek élvezetét és népszerűsítését tekintette. Érdekesség, hogy a körbe belépni szándékozók egy-egy ételkülönlegesség nevét kapták. (így lett például Spárga-, Fácán-, Szarvasgomba Mester) Az elnök volt általában a legelsőnek érkező. Neki - mint elől ülőnek és előevőnek - joga volt minden tálból elsőnek kóstolni. A találkozások során minden klubtagnak egy adomát kellett elmondani, - „a Kör tagjai emésztésének elősegéllésére és a közvidámság előmozdítására" - ahogy azt az egykorú sajtótudósítás megörökítette. Az asztaltársaság egyik legaktívabb tagja a Szarvasgomba Mester, Brillat Savarin, (17551826) a jeles író és gasztrofilozófus volt. Az ő története (adomája) a következő: „Grebnobiéban, egy tanulótársamnál tartott kedélyes estélyen előkelő úrral találkoztam, aki pár nap előtt érkezett Párizsból. A gróf ezen úr mellé ültetett. O szerfelett hallgatagnak látszott, mert minden kérdésemre lakonikus rövidséggel válaszolt. Szomszédom éppen egy kitűnő fácán felnegyedelésével foglalkozott, midőn néhány barátomról kérdezősködtem, akikről néhány hónapja semmiféle hírt sem hallottam. - Ön ismeri Morfontaine urat? - bólintott. - Szabad kérdenem, hogy van ? - Meghalt - válaszolt szorgalmasan rágcsálva. - Meghalt? - Kérdeztem, és úgy megijedtem, hogy a villát kezemből, és a számból a falatot visszaejtettem. - És neje, a bájos nő? - kérdeztem tovább. - Meghalt, - hangzott szomszédom rövid válasza. - Úristen, ő is meghalt? - Meg! - És két nővére? 63