Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Deme Péter: Társadalmi részvétel a kulturális örökség megőrzésében.

Ezen ismertség ellenére is azt kell mondanom, hogy sem a „hivatásos" örökségvédelem bázisának tekintendő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a szervezetek, sem pedig az egyes egyesületek között nincs igazán komoly és érdemi együttműködés. Ritkán és esetlegesen kerül sor személyes találkozókra, a munkatervek, programok kölcsönös megismertetésére és egyeztetésére, az elérhető pénzügyi források felderítésére és koncentrált, értékteremtő felhasználására. Feladatunknak tekintjük tehát, hogy rendszeres és folyamatos, a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló kapcsolatot építsünk ki először az országos hatókörrel működő szervezetekkel, majd fokozatosan a kisebbekkel is, egyeztessük elképzeléseinket, a napirenden lévő legfontosabb feladatokat, koordináljuk az együttműködést és ezzel mi is járuljunk hozzá ahhoz, hogy ez a terület hatékonyabb és hatásosabb érdekképviseletet valósíthasson meg. Fontos területe a szakmai érdekek képviseletének, az együttműködésnek a folyamatos és állandó információcsere. Sürgősnek és fontosnak tartjuk, hogy a szakmai civil szervezetek tevékenységének legfontosabb eseményeiről és eredményeiről elektronikus és nyomtatott kiadványaink egyaránt hírt adjanak, beszámoljanak; hogy kölcsönösen biztosítsuk az átjárást az internetes honlapok között; hogy közös rendezvényeket, programokat szervezzünk, elsősorban az örökségvédelem jeles napjai alkalmából. Az együttműködés terén a közös célkitűzések megfogalmazása, közös programok kialakítása mellett - a mai hazai sajátosságokra tekintettel - e nagy szakmai civil szervezetek működéséhez anyagi támogatást is kell nyújtania a hivatalnak. Elsősorban olyan konkrét és egyeztetett programok megvalósítását kívánjuk támogatni, amelyek segítenek a kulturális örökség értékeinek és érdekeinek minél szélesebb körű elterjesztésében, az ez irányú tudatos és aktív társadalmi tevékenység fejlesztésében. Ezen a téren számos, már itthon is működő vagy határainkon túl sikerrel működtetett forma ismert. Utalhatunk például az értékmentő pályázatokra, nyári táborokra, a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület által a korábbi évtizedekben megjelentetett, sok szempontból hiánypótló füzet-sorozatra, a város- és faluvédő egyesületek olykor sikeres, máskor sikertelen, összességében mégis tömegeket mozgató értékmegőrző kísérleteire. A követhető-követendő, fejleszthető-fejlesztendő példák sorából külön is szeretném kiemelni a műemléki őrök hálózata külföldi és (szerény) hazai tapasztalatait. A veszprémi Táncsics Mihály Építőipari Szakközépiskola vezetése és a Műemléki Szakképzésért Alapítvány Veszprém együttműködésében az említett iskolában műemléki szakmunkások és technikusok színvonalas akkreditált képzése folyik. Emellett azonban közvetlen kapcsolatba is kerültek a Hollandiában Monumentenwacht néven működő, egyre ismertebb és népszerűbb mozgalommal, szervezettel. Működésük lényege: a helyreállított műemléképületek folyamatos, rendszeres, évenkénti technikai ellenőrzésével, a tulajdonos figyelmének a gondokra irányításával és a kisebb javítások elvégzésével megakadályozható, hogy az elkerülhetetlennél jobban romoljon az épület állaga, hogy a helyreállítást követően néhány évvel újra csak nagyobb összegű beruházással lehessen az épített örökség adott egységét megmenteni. Természetesnek tartjuk, hogy mindazokat a szervezeteket - nagyobbakat és kisebbeket egyaránt -, amelyekkel sikerül érdemi kapcsolatot kiépíteni, bevonjuk a kulturális örökség megőrzése érdekében készülő stratégiai anyagok, előterjesztések, koncepciók 105