Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)
Deme Péter: Társadalmi részvétel a kulturális örökség megőrzésében.
kidolgozásába, akitűzött feladatok megvalósítási eszközeinek, módszereinek kialakításába, ha tetszik a terület lobbizási tevékenységébe. Nyilvánvaló, hogy minden egyesület, szervezet csak addig a mértékig tud ebben a hálózati együttműködésben részt venni, ameddig saját érdekei erre késztetik és ereje engedi. Abban azonban egészen biztosak vagyunk, hogy ha sikerül legalább néhány alapvető, fontos kérdésben közös gondolkodással egyezségre jutni, azzal csak használhatunk valamennyiünk közös ügyének, kulturális örökségünk megőrzésének. Összefoglalva tehát azt állíthatjuk, hogy a magunk részéről az elkötelezettek már meglévő és szerencsére bővülő körét szövetségesnek tekintjük, nem pedig akár ellenségnek, akár közömbös akár elhanyagolható tömegnek. Velük együttműködve, közös programok elképzelések és célok alapján kívánunk az eddiginél többet tenni örökségünk megőrzéséért, fejlesztéséért, hasznosításáért. És velük együtt újabb és újabb közösségek és egyének meggyőzését reméljük, tervezzük, tágítva ezzel az örökségtudatos polgárok körét, abban a reményben, hogy mihamarabb valósággá válik az általunk vallott jelszó: „Az örökség védelme közös ügyünk!". Röviden szólnék még néhány olyan területről, amelyeken szeretnénk a jelenleginél hatásosabban, erőteljesebben jelen lenni a kulturális örökség megőrzésének, fejlesztésének gondolatával, illetve olyan programjainkról, amelyek reményeink szerint segítik elérni e célunkat. Évek óta szervezzük hazánkban a Kulturális Örökség Napjai néven ismert, az Európa Tanács által támogatott programot. Ennek keretében szeptember harmadik hétvégéjén mind több és több olyan épület válik ingyen látogathatóvá, amelyek hétköznapokon vagy zárva vannak a nagyközönség előtt, vagy pénzért látogathatók, esetleg nem tudni róluk, milyen jelentős szellemi és tárgyi értéket képviselnek. Emellett egyre több helyen vállalnak szakértő hivatásosak vagy civilek szakmai vezetést, bemutatást. Az elmúlt évek során mind népszerűbbé váló, minden évben más vezértémával meghirdetett program kialakításába, megvalósításába újabb és újabb szervezetek és egyének kapcsolódnak be, a résztvevők, látogatók száma pedig már meghaladja a százezret. Az örökség megőrzését célul kitűző hivatásos és civil szakemberek érdemi és eredményes együttműködése csak akkor lehetséges, ha az előbbiek nem zárkóznak a maguk elefántcsonttornyába, ha készek és képesek tudásukat, ismeretüket megosztani az utóbbiakkal, ha valóban partnernek, társnak tekintik őket. Nekünk, mediátoroknak ezen a téren is jócskán van tennivalónk. A belső hivatali kapcsolatok fejlesztése, a kollégák kutatási eredményeinek szélesebb kör számára történő közzétételében való segítségnyújtás mellett a fentiekben vázolt gondolkodásmód elterjesztését tartjuk legfontosabb feladatunknak. További kiemelt területe munkánknak a tömegkommunikációs eszközök megnyerése. Az örökség, ezen belül a kulturális örökség helyzete, az ezen a területen adódó feladatok, elért eredmények és jelentkező gondok folyamatos, rendszeres megjelenése az elektronikus és az írott sajtóban nagyon sokat segíthet abban, hogy bővüljön az örökségtudatos emberek száma, táguljon azok köre, akik nem tudják és nem akarják szótlanul hagyni, értékeink tönkretételét. A jogszabályok be nem tartása, az épített környezet elcsúfítása, a régészeti lelőhelyek és leletek megkárosítása és más hasonló jelenségek leleplezése, ugyanakkor a helyreállítási és megőrzési programok és eredményeik bemutatása érdekében szélesíteni 106
