Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)

Takáts Béla: Helyismereti gyűjtőkör és az elektronikus dokumentumok.

TAKÁTS BÉLA HELYISMERETI GYŰJTŐKÖR ÉS AZ ELEKTRONIKUS DOKUMENTUMOK Az elektronikus dokumentumok megjelenése és a könyvtárak számítástechnikai fejlődése számos új feladatot ró helyismereti gyűjteményeinkre. E területen az átgondolás, megvitatás, kísérletezés időszakát éljük, következtetéseink azonban csak akkor lehetnek helyesek, ha mielőbb, minél több helyen megkezdjük lehetőségeink felmérését, feladataink, szolgáltatásaink átgondolását. A helyismereti gyűjtőkör és az elektronikus dokumentumok kérdését két szempontból szeretném végiggondolni. Magától értetődő, hogy az állomány építéséhez minden megjelenő, helyismereti vonatkozást tartalmazó elektronikus dokumentumot be kell gyűjteni, kötelespéldányként hozzá kell jutni vagy meg kell vásárolni. E dokumentumok hagyományos könyvtári kezelése mellett (állománybavétel, formai és tartalmi feldolgozás) ugyanúgy, mint a többi nem hagyományos információhordozó esetében, ki kell alakítani a használtatás technikai, személyi és jogi feltételeit. Gondolom, ez természetes, ez okozza a legkevesebb problémát, e gyűjteményrészünknek azonban eddig sem a „hivatalos, hivatásos" kiadványok adták savát-borsát. Ha az „elektronikus dokumentum" fogalmát tágabban értelmezzük - és miért ne tehetnénk ezt meg? - a gyűjteményépítési és szolgáltatási lehetőségek sokkal szélesebb skálájára lelhetünk, s ezekkel nem élni - úgy érzem - hiba volna. Pedig a dolog végtelenül egyszerű. Valamennyien tudjuk, hogy ma már szinte valamennyi nyomtatott dokumentum elektronikus, digitális nyersanyagból készül, s bár múlhatatlanul fontos a „hagyományos" produktum beszerzése, a nyersanyag más célú felhasználásával könnyen - sok esetben eddigi tartalmi feltáró munkánknál is könnyebben - készíthetünk felhasználóink számára szolgáltatásokat. Jó példa erre a helyi (esetünkben konkrétan a megyei) sajtó. Az itt megjelent írások formai és tartalmi feltárása az egyik legjelentősebb és talán legidőigényesebb feladata a helyismereti könyvtárosnak. E lapok bibliográfiai feltárása óhatatlan kompromisszumokkal jár (az írások között válogatunk, s pl. a kishíreket nem rögzítjük; a cikkeket korlátozott számú tartalmi ismérvvel látjuk el, s pl. a háromnál több nevet tartalmazó írások esetében nem minden személynévre biztosítjuk a visszakeresés lehetőségét). Ugyanakkor a szolgáltatás is bizonytalan, hiszen a felhasználó a bibliográfiai adatok ismeretében nem tudja teljes biztonsággal eldönteni, hogy az írás tartalmazza-e a neki szükséges információt, a találati halmazához tartozó valamennyi cikket elő kell neki keresni, ami idő- és helyigényes, s a dokumentum rongálódásával is jár. A lapot számítógéppel készítik, példánk nyomán talán máshol is érdemes megkísérelni „nyersanyagának" felhasználását. Megyénkben a lap szerkesztősége megkeresésünkre minden fenntartás nélkül hozzájárult ahhoz, hogy rendszergazdájuk a megjelenést követő hónapban az újság számítógépes állományait átadja könyvtárunknak. Együttműködésünk már hosszú távúnak mondható, hiszen 1997 óta tart. A szöveges állományokból kezdetben egy DOS-os hipertext, később a WinISIS program segítségével egy, a teljes szövegre visszakeresést biztosító adatbázist készítettünk, melybe (a hirdetések kivételével) válogatás nélkül minden cikk szövege belekerül, minden szó 75