Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Bényei Miklós: Helyismereti gyűjtemények kialakulása és fejlődése a magyar közkönyvtárakban

A Könyvtártudományi és Módszertani Központ összefogta, szervezte a kutatásokat, a különféle munkálatokat; felvetődött egy módszertani kézikönyv és egy bibliográfiai kalauz terve is. A könyvtári szaksajtó következetesen helyt adott a témával foglalkozó közleményeknek. Különösen jelentősek voltak azok az országos helyismereti tanácskozások, amelyeket eleinte a KMK egyedül, majd 1974-től a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szakbizottságával együtt szervezett. Ezeknek a célja az elméleti-metodikai problémák megvitatása, az orientálás, a továbbképzés és az újra és újra jelentkező, de megvalósíthatatlan egységesítő szándék érvényesítése volt. Az évtized elején átfogó tematikával zajlottak (Szombathely - 1970. március 24-25., Eger- 1971. június 24-25., Miskolc - 1972. október 19-20.), aztán - éppen az utóbbi helyen jóváhagyott elképzelés jegyében - egy-egy részkérdést tűztek napirendre. Szegeden (1974. március 19-20-án) a megyei sajtóbibliográfiákról, Debrecenben (1974. augusztus 27-28-án) a folyóirat-repertóriumokról, Zalaegerszegen (1975. október 15-16-án) a hírlapcikkek feltárásáról, Szentendrén (1976. november 26-27-én) a képi ábrázolásokról tárgyaltak, majd Kecskeméten (1977. szeptember 27-28-án) ismét a helyismereti munka általános problematikája volt a téma. Ennek az öt konferenciának az anyaga nyomtatásban is hozzáférhető; a két kötetben olvasható gondolatok, tanulságok, megállapítások, ajánlások stb. jelentékeny hányada ma is időszerű. A KMK és az MKE Bibliográfiai Bizottságának összejövetelei egy ideig még folytatódtak. A helyismereti munka történetéről Debrecenben rendeztek - 1979. június 14-én - felolvasó ülést, ezután viszont Budapestre tevődött át a helyszín: 1982. szeptember 15-én megint a folyóiratok és hírlapok helyismereti szempontú feltárása, 1983. szeptember 21-én a számítógépes repertorizálás lehetősége, 1985. szeptember 26-án pedig az indexelés került terítékre. Az ülések azonban egyre rövidebbek lettek, a résztvevők száma megcsappant és a viták elerőtlenedtek. Az évtized második felében pedig csak regionális megbeszéléseket tartottak, elsődlegesen a továbbképzés alkalmaiként. A nyolcvanas években a sokirányú elismertség ellenére egyre inkább érzékelhető volt a megtorpanás. A gazdasági visszaesés, a politikai megmerevedés, majd válság kedvezőtlenül hatott a helyismereti munkára is. A figyelem lankadását jelzi, hogy a lakóhelyi közművelődési ellátás távlati fejlesztéséhez 1984-ben kiadott miniszteri útmutató (211/1984. sz.) részletesen csak az ún. A típusú intézmények - vagyis a megyei és a nagyvárosi könyvtárak, a fővárosi központi könyvtár és a kerületi főkönyvtárak - helyismereti funkciójáról írt, ugyanakkor a B típusú egységeket csak közvetve, a személyi normatívaknál, a C típusúakat pedig egyáltalán nem említette meg. A szorító anyagi körülmények közepette jobban szembeötlőitek a korábbi, szépívü fejlődés árnyoldalai, hiányosságai: a színvonalkülönbség, a technikai elmaradottság, a kooperációs kísérletek kudarcai, az ellátatlan területek; az elméleti-módszertani közlemények számának csökkenése, a szakmai utánpótlás aggasztó beszűkülése stb. Mindezek ellenére a könyvtárosok áldozatos munkájával az ún. szintentartás ebben a nehéz időszakban is sikerült. Biztatást adtak az IFLA 1985-ben kibocsátott irányelvei, amelyek a közművelődési könyvtárak feladatai között magától értetődően sorolták fel a helyismeretihelytörténeti szolgáltatásokat. A megyei könyvtárak kivédték az 1977-es kötelespéldányrendeletből fakadó hátrányokat és 1986-ban kivívták annak előnyös módosítását. A helyismereti dokumentumokat, információkat kereső olvasók és a könyvtárak között nem keletkeztek feloldhatatlan feszültségek. A kísérleti jellegű használói, forgalmi felmérések is bizonyították, hogy a gyűjtemények hajdani exkluzív jellege végképp megszűnt, az igénybe vevők köre igen széles és 18