Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Bényei Miklós: Helyismereti gyűjtemények kialakulása és fejlődése a magyar közkönyvtárakban

differenciált, bár a mértékadó csoport továbbra is a kutatóké. A helyismereti munkában tért hódítottak az újfajta könyvtári szolgáltatások, megjelentek az első számítógépek is. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján ismét változtak - mégpedig gyökeresen - a helyismeretei tevékenység külső feltételei. Az átfogó politikai-gazdasági-társadalmi fordulat (divatos kifejezéssel: a rendszerváltás) kihívásai újfajta válaszokat követeltek a helyismerettel foglalkozó könyvtáraktól is. Mindenekelőtt a következő tényezők hatásával kellett és kell számolni: a politikai demokrácia kiszélesedése, a települések tényleges önkormányzatának helyreállítása; a piacgazdaság kiterjedése; a nemzeti öntudat és a lokálpatriotizmus erősödése; a számítástechnika és az elektronikus távközlés felgyorsult fejlődése; a mikrostruktúrák vizsgálatának előtérbe nyomulása a történetírásban és a többi regionális irányú tudományágban; a közoktatás és a felsőoktatás reformja. Az önkormányzatok súlyának növekedésével módosult a megyei és a városi (kisebb részben a községi) könyvtárak viszonya is, a hierarchikus fölé- és alárendeltség felett eljárt az idő, jogilag is felbomlottak a régi hálózati keretek, az együttműködés mindinkább szolgáltatás-orientálttá válik. A decentralizálódás folyamata, a helytörténeti kutatások újbóli fellendülése, a hazafias nevelés hangsúlyozása stb. lényegesen megnövelte a lokális információk iránti igényt, és az olvasók, a használók a kérdéseikre minél gyorsabb és pontosabb, teljesebb válaszokat várnak. Röviden úgyis meghatározhatnánk a szükséges teendőket, hogy még több gondot, még több időt és még több energiát kellett és kell erre a munkaterületre fordítani. Az utóbbi évtized történéseinek már a jelenlevők egy része, talán többsége is szemtanúja, részese, cselekvő alanya volt, a históriai értékelésre pedig még nem érett meg az idő. Éppen ezért megelégedhetünk a közelmúlt fontosabb eredményeinek puszta felsorolásával. • 1990 augusztusában, a második országos bibliográfiai értekezleten ismét hosszú távra érvényes megállapodások születtek a helyismereti feltárás és gyarapítás soron lévő feladatairól. • Noha a megyei könyvtárak és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár centrális szerepe megmaradt, némely városi könyvtár saját területét és közvetlen környékét illetően egyenrangú partnere ezen intézményeknek. Gyarapodott a helyismereti tevékenységbe bekapcsolódó községi gyűjtemények száma, erősödik, bővül a városi könyvtárak hatóköre. Lassan-lassan létrejönnek a feltételei, hogy visszatérjünk a Gulyás Pál-féle három fokozat koncepciójához, amit a regionális szemlélet hazai térhódítása is elősegít. • Az önkormányzati könyvtárak mellett az egyetemi, főiskolai, az intézményi, az iskolai és a történelem viharaiban épen maradt egyházi könyvtárak, valamint a múzeumi és levéltári gyűjtemények is egyre nagyobb részt vállalnak a helyismereti-helytörténeti információellátásból. A lokális ismeretek áramlása tehát többcsatornás, és sikerült csökkenteni a zörejeket, javítani a csatornák egybehangolását is. • Kibővült a helyismereti gyűjtőkör: immár magától értetődő a hangfelvételek, a videokazetták és újabban a digitális dokumentumok gyarapítása. • Gyors léptekkel halad előre a számítógép alkalmazása a helyismereti tevékenységben; nem egy helyen a lokális gyűjteményen próbálták ki, tanulták meg a komputer használatát. Egyre több könyvtárban épül bibliográfiai és faktográfiai adatbázis, megkezdődött a szövegek és képek digitalizálása, jó néhány helyen helyismereti-helytörténeti CD-rom készült. Mind általánosabb az Internetre való kilépés, vagyis a helyismereti munka kitör az elszigeteltség állapotából és a lokális dokumentumok, információk az ún. virtuális könyvtár állományának részét képezik. 19