Varga-Sabján Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok V. országos tanácskozása : Kiskunhalas - Kalocsa, 1998. július 15-17. (1999)

III. AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSBAN. - Boros István: A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár és a helytörténet.

költészete iránt, tanulmányokat is írt, többféle Dante kiadás is megtalálható könyvtárában. Huber Lipót biblikus professzor, kanonoknak a gyűjteményét, hagyatékát említve, biblikus müvek, exegetikai és nyelvészeti müvek vannak többségben. A könyvtár sorsát ez a spontán gyarapodás határozta meg a 19. században, és a század második felében már a Patachich és Kolonitz két hatalmas gyűjteménye mellett egyes kisebb hagyatékok alkották a könyvtár állományát. Haynald érsek idején próbálták egységesíteni ezeket a gyűjteményeket oly módon, hogy a duplumokat kiválogatták. Szülik készítette el a duplumkatalógust. Pesti antikvárius közvetítésével elárusították és ebből befolyt összegből próbálták enyhíteni a könyvtár anyagi gondjait. A 20. század első felében ugyanazokkal a problémákkal küszködött, mint a 19. században: az anyagi alap hiányzik a könyvtár egységes fejlesztéséhez. A korábban megfogalmazott gyűjtőkört is átértelmezték, már nem a Patachich által kitűzött enciklopédikus könyvtárépítés a cél, hanem elsősorban a helyi oktatást szolgáló művek, ill. az egyházmegye vezetését elősegítő dokumentumok beszerzése. így aztán ebből az időből származnak azok a fontos statisztikai kiadványok is, általános és tiszti névtárak, postakönyvek, amelyek ma már egy vidéki könyvtárban nagy kincsnek számítanak. A második világháború után sem szűnt meg a könyvtár létezni, ugyanazon a helyen maradt. Egy ideig zárva volt, majd aztán a 60-as évek közepétől Kékesi János folytatta a század elején Winkler Pál által megkezdett és abbahagyott feldolgozói munkát. Ebben a században ez a két jelentős könyvtáros, akiket mindenképpen ki kell emelni a könyvtár történetében, hiszen olyan feldolgozó munkát végeztek, amely a mai könyvtárhasználatot is meghatározza és irányt szab a mi munkánknak is. Kékesi János a modem könyvtári módszereket szándékozott alkalmazni a Főszékesegyházi Könyvtár feldolgozása során, és megpróbálta az ETO rendszerben tartalmilag feldolgozni az állományt. Ámde ez különböző problémákat okozott, mivel a 18. századi gyűjteményre nehezen volt alkalmazható, ezért az ETOszámok helyett annak tárgymutatója alapján tárgyszavazott, és ma már e szerint lehet a könyveket visszakeresni. Bibliográfiai leírásai viszont meglehetősen hiányosak, ez abból fakad, hogy egyedül néhány nyugdíjas tanár segítségével átrendezte az akkor már olyan 120000 kötet feletti könyvtárat. Hatalmas munka volt, aminek természetesen pozitív hatása mellett negatív következménye is van. Új jelzetekkel látta el a könyveket, az ősnyomtatványokat és a kéziratokat külön gyűjteménybe rendezte, és az új jelzetek alapján készítette el a bibliográfiai leírásait. A feldolgozói munka természetesen visszanyúlik a 18. századig, s ha már Winkler Pált és Kékesi Jánost említettem, akkor mindenképp megemlíteném elődjüket, Werner Vencelt akiről már néhány szót szóltam. 1817-ben fejezte be a teljes Patachich könyvtárnak a katalógusát, ez kb. 17000 kötetet jelent. Különféle szempontú katalógusokat készített, amelyek alapján nyomon követhetők a könyvmozgások, könyvhasználat, ill gyarapodás. Ezek a korábbi kéziratos katalógusok ma is nélkülözhetetlenek mind a feldolgozásban, mind a kutatásban. Az állomány feltárása, digitális feldolgozás és információkeresés Az állomány változása és a Kékesi-féle térbeli és jelzetelési átrendezés miatt teljes rekatalógizálást végzünk, a mai szabványoknak és igényeknek megfelelően. Természetesen a számítógépes adatbázis mellett továbbépítjük a cédulakatalogasokat is. Az adatbáziskezelő program kiválasztásakor elsősorban abból kellett kiindulnunk, hogy egy olyan összetett gyűjtemény fel42