Varga-Sabján Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok V. országos tanácskozása : Kiskunhalas - Kalocsa, 1998. július 15-17. (1999)

III. AZ EGYHÁZI GYŰJTEMÉNYEK SZEREPE A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁSBAN. - Boros István: A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár és a helytörténet.

A 12-13. század fordulóján Johannes lector Colocensis kivonatolta Gratianus Decretumét. Kéziratát Bécsben őrzik.

1 A 15. század második feléből származik az ún. Kalocsai Breviárium, amely ma az Országos Széchényi Könyvtárban található.

2 Ebből a rövid utalásból is kitűnhet, hogy a török időkig ugyanolyan nagyságú könyvtár lehetett Kalocsán, mint az érsekség másik fontos székhelyén Zágrábban. A 16. század elején mintegy 300-400 kötetes székesegyházi könyvtárból ma már csak két ősnyomtatvány van a könyvtár birtokában. Egykori tulajdonosait is ismerjük possessorbejegyzéseik alapján. A humanista műveltségű főpap, Váradi Balázs prépost (1478-1510) tulajdona volt Sevillai Izidor Etymologiae... (Augsburg, 1472, Günther Zainer) című müve. A másik megmaradt ősnyomtatvány - Szent Ágoston, Sermonum opera... Bázel, 1495, Johann Amerbach) Vásárhelyi János olvasókanonok tulajdonában volt. A köteteket a török elől menekülő kanonokok 1529-ben magukkal vitték. Tímár Kálmán bukkant rájuk a 20. század elején a gyöngyösi ferences könyvtárban, s onnan kerültek vissza.

3 A középkori Kalocsa ugyancsak jelentős gyűjteményei az érsekek magánkönyvtárai lehettek, amelyről azonban csak utalásszerű ismereteink vannak. így például a 14. század nagy műveltségű főpapja, Szigeti István érsek (1367-1382) oktatói, diplomáciai egyházszervezői és tudományos tevékenysége elképzelhetetlen könyvek használata nélkül. Magánkönyvtárában meglehetett Petrus Lombardus szentenciáskönyve, amelyhez kommentárokat írt.

4 A magyarországi reneszánsz fénykorából azonban bőségesebb ismereteink vannak az érsekek magánkönyvtárairól. A humanista főpap Handó György 1478 és 1480 között volt kalocsai érsek,

5 a könyvtárépítő tevékenysége azonban nem Kalocsához, hanem Pécs városához kötődik. Annál jelentősebb Váradi Péter,

6 aki huszonegy évig volt Kalocsa érseke, gazdag és értékes könyvtárából öt könyv maradt meg, sajnos egyik sem Kalocsán. Elenyésző töredéke maradt meg a török megszállás előtti káptalani és érseki könyvtáraknak. A török idők után, a 18. század első felében - a birtokrendezési perek lezárulásával teremtődött meg az anyagi lehetőség mind a főpapok, az érsekek, mind az egyházmegye részére, hogy könyvtárépítésbe fogjon. A káptalannak is már a 18. század első felében biztos, hogy volt könyvtára az újjászerveződés után, hiszen 1752-ből fennmaradt egy Inventarium, amely 287 müvet sorol fel 602 kötetben. Tehát rövid idő alatt meglehetősen jelentős könyvtárral büszkélkedhettek, amelyet természetesen szorgalmasan használtak. Az Inventarium szerint ugyanis 14 könyvet kikölcsönöztek.

7 A káptalani könyvtár utolsó leltárkönyve 1782-ből származik, abból az évből, amikor Patachich Ádám érsek magánkönyvtárával egyesítették.

8 Ez a leltárkönyv 1671 müvet sorol fel (3000 kötet!). A rohamos mennyiségi gyarapodás mellett nagymértékben bővült tartalma is. Elsősorban a papság használta ezt a könyvtárat, miként ezt az 1752-ből származó leltárkönyv mellékleteként elhelyezett 20 db, az 1760-1770-es évekből származó elismervények tanúsítják. Az egyik filozófiatanár a skolasztikus teológiai és filozófiai müvek mellett Descartes, Christian Wolf és Newton műveit kölcsönözte ki. De nem csak tanárok, hanem az alsó papság is olvasta a gyűjtemény köteteit. A bajai káplán Ortelius Redivivus et continuatusit vihette haza olvasásra. A jelenlegi könyvtárat Patachich Ádám érsek (1776-1784) alapította, aki korábban nagyváradi püspök volt, s már püpöksége alatt jelentős magánkönyvtárral rendelkezett, amit Mariosa Jakab szakszerű segítségével gyűjtött össze. S amikor kalocsai érsekké kinevezték, nem 15000 kötet könyvet hozott magával, amint egyes monográfiák állítják, hanem pontosan 7825 kötetet.

9 Könyveit nem Kalocsán hanem budai palotájában helyezte el, mivel elődje, 40