Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)
III. A SZEMÉLYI BIBLIOGRÁFIÁK, BIOGRÁFIÁK. - Gyuris György: A személyi bibliográfiák.
GYURIS GYÖRGY A SZEMÉLYI BIBLIOGRÁFIÁK A magyar könyvtári gyakorlatban ma már elég jelentős helyet foglalnak el a személyi bibliográfiák, hiszen pl. az 1986. évi 270 bibliográfiaterv közül 24, vagyis 9 % életmű bibliográfia volt. A személyi bibliográfiák leggyakoribb fajtái, majdhogynem ősei: a tudósok publikációs jegyzékei. Szerkezetük két alaptípusra megy vissza: vagy megjelenési forma szerinti, vagy időrendi. Közös jellemzőjük, hogy majdnem mindből hiányzik az illető tudósról szóló irodalom, legfeljebb munkáinak ismertetései kerülnek a bibliográfiába. Ugyancsak mellőzik a mutatók közlését. A publikáció típusa szerint közli anyagát Ádám Antal jegyzéke (Szerk. Sükösd Ferenc. - Pécs: JPTE, 1990. - [28] p.), melynek fejezetei az életrajz után: 1., Monográfiák, önállóan megjelent kiadványok; 2., Egyetemi jegyzetek; 3., Tanulmányok, cikkek; 4., Ismertetések; 5., Újságcikkek, interjúk; 6., Szerkesztések. Kádár Miklós bibliográfiájának (Összeáll. Takács Éva. - Bp.: [ELTE], 1981. - 26 p.) fölépítése hasonló. Részei: Könyvek jegyzetek; Tanulmányok és egyéb írások; Nekrológok. Ez esetben tehát legalább az elhunyt tudósról írottak helyet kaptak a bibliográfiában. Berencsi György jegyzéke (Szeged: SZOTE, [1978]. - 39.) különleges, fejezetei: Publications in Hungarian; Publications in Foreign Language. Mindhárom az egyes fejezeteken belül időrendet használ a tételek rendezésére. Egészében véve kronologikus Balassa Iván (Összeáll. Regdon Rezsőné. - Bp.: [Balassa I.], 1975. - 37 p.) jegyzéke, ám egy éven belül az önállóan megjelent munkákat követik a periodikumokban, gyűjteményekben napvilágot látott írások, majd a néprajzkutató könyvismertetései zárják az évi publikációs listát. Kiss Árpád szakirodalmi munkásságának jegyzékében (összeáll. Kerekes Magda. - Kecskemét: ZKI, 1986. - 99 p.) egy éven belül először az egyedül, majd a társszerzővel írott munkák sorakoznak, mindkettő a címek betűrendjében. Az összeállító azonban az adott publikációk után a reá történő hivatkozások adatait is közli. Különleges értéke a kötetnek a két és fél oldalt kitevő tételszámozás nélküli „róla'Mrodalom és a tárgymutató. Ezek megjelenésével viszonyt hiányolni kell a névmutatót, ami igencsak gazdag lehetne a társszerzők és a hivatkozók nagy számát tekintve. Az ötvenes-hatvanas években még jobbára csak ilyen publikációs jegyzékek és olvasókalauzok készültek a marxizmus-leninizmus klasszikusai és legjelentősebb kihasználói magyar nyelvű kiadásait összegyűjtő bibliográfiák mellett. Az olvasókalauzokkal elvből nem kívánok foglalkozni, mivel az az ajánló bibliográfia olyan speciális fajtája, ahol az ajánlás a döntő, a bibliográfia csak hatodrangú kérdés. Mellettük az Országos Széchényi Könyvtár „egy-egy nagy külföldi író, művész, vagy tudós életművének magyarországi sorsát, hatását" kívánta vizsgálni, mint a Mickiewicz-bibliográfiával (Mickiewicz Magyarországon/összeáll. Kozocsa Sándor. - Bp.: OSZK, 1955. - 64 p., [1] t. föl.: ill. - (Új bibliográfiai füzetek; ,1.) Kozocsa Sándor összeállítása három fejezetre bomlik: az elsőben a hazánkban megjelent három, az 1898. évi 2. kiadással együtt négy Mickiewicz-kötetet közli analizálás nélkül, a másodikban az egyes műveket, első megjelenésük időrendjében bokrosítva, s ezen belül a különböző fordítások megjelenésének sorrendjében. A harmadik fejezetben a lengyel íróról hozzáférhető magyar nyelvű írásokat veszi számba. Bár a bibliográfia nyilvánvalóan ajánló jellegű, mégis nagyon rossz példát mutat. Egy-egy mű megjelenéseit ugyan jól lehet követni, hiszen az első publikálást követően a szerkesztő az összes többi lelőhelyet is fölsorolja (tömérdek ismétléssel), de utalók híján nem követhető az, hogy a különböző években, korokban milyen verset/verseket tartottak aktuálisnak. Címmutató híján csak böngészéssel található meg a keresett vers, s tárgy- és névmutató híján pedig bibliográfiának is alig nevezhető ez az alkotás. 75
