Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)
IV. MŰVELŐDÉS- ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉGEK. - Fülöp Éva Mária: Az uradalomtörténeti monográfiák historiográfiája a magyar történetírásban.
FÜLÖP ÉVA MÁRIA AZ URADALOMTÖRTÉNETI MONOGRÁFIÁK HISTORIOGRÁFIÁJA A MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁSBAN Nem kétséges, hogy olyan országban, ahol a gazdasági ágak közül (még a múlt században is mintegy 40-60%-os arányban) meghatározóan az agrárágazat szerepe volt a döntő, a történetírásban alapvető fontosságúak a gazdaságtörténeti vizsgálódások. A történettudomány szerves részét képező gazdaságtörténeti kutatásokban tehát - tekintve hazánk gazdasági-társadalmi fejlődését - kiemelkedő helyet foglal el az agrártörténet, s ezen belül, mivel a magyar mezőgazdaság a nagybirtok meghatározó szerepet játszott, az uradalomtörténet kutatása. Szakmai körökben ismeretes, hogy történetírásunk figyelme a nagybirtokos osztály társadalmi-politikai súlyához képest csak később fordult a nagybirtokok gazdálkodásának történeti kérdései felé. Az ez irányú kutatásokat tekintve 1 , az 1930-as évekhez kötődő Domanovszky-iskola jelenti nemcsak a kezdeteket, de a máig meghatározó mércét is. Az 1930-as években Domanovszky Sándor, a Pázmány Péter Tudományegyetemen a vezetése alatt álló Magyar Művelődéstörténeti Intézetben, megszervezte a magyar mezőgazdaság történetére vonatkozó kutatásokat. (Az 1930-1938 közt megjelent tanulmányokat több, uradalomtörténettel foglalkozó szerző is felsorolta munkájában: a sorozat 15 kötetéből 8 foglalkozott nagybirtok gazdálkodásával. 2 ) Az általa szerkesztett, „Tanulmányok a Magyar Mezőgazdaság Történetéhez" című sorozat uradalomtörténeti monográfiái a XVI-XVIII. századi majorsági gazdálkodással és ennek társadalmi vetületével foglalkoztak, s csak Wellmann Imrének a gödöllői Grassalkovich-uradalmat bemutató kötete időhatára terjedt az 1815-ös évig. A II. világháború után, az 1950-es évektől megjelenő feldolgozások a domíniumok vizsgálatának időhatárát 1848-ig, a jobbágyfelszabadításig terjesztették ki. Magyar Eszternek 1984-ben elkészült kötete a Tihanyi Apátság szántódi gazdaságát a török kiűzésétől kezdődő időszaktól kezdve, 1848-ig mutatta be. Szabad György jóval korábban, 1957-ben megjelent monográfiája viszont a tagosítások lezárásáig, az 1870-90-es évekig követte nyomon a tata-gesztesi Eszterházy-uradalom fejlődését, áttérését a tőkés gazdálkodásra. Bár kétségtelen tény, hogy a magyarországi agrárkapitalizmus vizsgálatához nélkülözhetetlenek az újabb, még fel nem tárt forrásokra épülő részletvizsgálatok, a forrásanyag nagymérvű pusztulása behatárolja az erre az időszakra irányuló kutatás lehetőségeit. Amikor például Für Lajos feladatul kapta egy uradalom kapitalizmus kori történetének feldolgozását, a budapesti levéltárak anyagát felmérve, a jelzett korszakból viszonylag teljesnek mondható iratanyagot csak a tatai uradalomból 1870-ben véglegesen kivált, csákvár-gesztesi Eszterházy-uradalomról talált: „A kutató választását inkább a puszta véletlen szabja meg: csak azt az uradalmat kutathatja, amelynek írásos anyaga valamelyik levéltárunkba kerülve ránk maradt. " 3 (A jelzett uradalom mellett - ha nem is komplex módon -, főbb vonásaiban a tatai birtok XIX. század végi és két világháború közötti története is rekonstruálható lenne, alapjául szolgálhatna egy monografikus feldolgozásnak.) Oláh József az akasztó-vésztői uradalmak történetének feltárását megelőzően írásbeli tájékoztatót kért több megyei levéltár vezetőjétől: található-e őrzött anyagukban kapitalizmus korabeli nagybirtok irat-együttese? A Heves, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyei levéltárak válasza nemleges volt, a gyulai (Békés megye) levéltár pedig egyetlen domíniumot (Wenckheim-örökösök) tudott megemlíteni. A kutatások a tőkés agrártermelés kiépülését feltáró munkák számának lassú- az említett forráshiánnyal is összefüggő, s résztanulmányokban inkább jelentkező - gyarapodása ellenére sem 101
