Gyüszi László (szerk.): Helyismereti könyvtárosok III. országos tanácskozása : Tata, 1996. július 17-19. (1997)

IV. MŰVELŐDÉS- ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉGEK. - Fülöp Éva Mária: Az uradalomtörténeti monográfiák historiográfiája a magyar történetírásban.

lépték túl az első világháború időhatárát. Für Lajos monográfiája a csákvári Eszterházyuradalom gazdálkodásának történetét 1870-1914 közt, Oláh József munkája az akasztó-vésztői uradalmat a XIX-XX. század fordulóján mutatja be. Bodrog György az előszállási ciszter birtok tőkés gazdálkodását tárta fel, Tóth Tibor a piarista kusztodiátus mernyci uradalmának a polgári korszak viszonyai közti fejlődése rajzával egészítette ki a reformkori, s az elkülönözések végbementét bemutató korábbi kötetét. Az uradalomtörténeti monográfiák inkább a feudális és az 1914-ig terjedő korszak problémáival foglalkoztak, azaz nem kutatták a mezőgazdasági nagyüzemek két világháború közti gazdálkodását. Mint azt Erdész Ádám is megállapította, a két világháború közti időszak nagyüzemi gazdálkodásáról monografikus feldolgozás az 1980-as évekig nem jelent meg, résztanulmányok azonban már készültek. Az első, egész uradalmat bemutató monográfia c tárgy- és időkörben Erdész Ádámn&k a mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodását összefoglaló kötete lett. A ménesbirtok történetének feldolgozását több szempont is indokolttá tette: mint „...a legnagyobb kiterjedésű állami birtok, elismerten a legmagasabb szinten gazdálkodó nagyüzemek sorába tartozott... ".

4 Emellett közvetlen állami irányítás alatt álló birtok lévén, a mezőgazdasági politika nyomon követésérc is alkalmas. E birtok sajátos helyzetéből következően, 1945 után is nagyüzemként, állami gazdaságként folytatta gazdálkodását. Magunk Szántódpuszta kapitalizmus kori agrártörtenctét vázolva, a bencés Rend tihanyi apátságához tartozott somogyi jószágkerület mezőgazdasági központja, azaz egy gazdaság bemutatására helyeztük a hangsúlyt „Szántódpuszta kapitalizmus kori agrártörténetc. 1848-1945." című feldolgozásunkban. {Magyar Eszter említett munkájához hasonlóan, megírására a Szántódpusztai Tudományos Bizottság felkérése nyomán, a puszta történetét feltáró sorozat számára került sor.) A kötet érinti az 1918-1945 közti korszak nagy változásait: a gazdasági visszaesést az első világháború után, az alkalmazkodási kísérleteket és az 1920-30-as évek fordulója körüli válságot követően , a háborús előkészületek érezhető hatását a gazdasági életben. A vizsgált korszakok mellett, szólnunk kell az uradalom történeti monográfiákban alkalmazott történetírói módszerekről is. A somogyi Hunyady-birtokok gazdaságtörténeti elemzését tűzve ki célul, T. Mérey Klára tanulmánya bevezetőjében az uradalomtörténet-írás addigi eredményeiről szólva, joggal hívja fel a figyelmet az alapvetően társadalom- és gazdaságtörténeti szempontú megközelítési módokban rejtőző sokszínűségre: a közgazdasági elvek, a szociológiai látásmód, a köztörténettel való szoros kapcsolat kimutatása, az egyes történeti régiók közti kapcsolatok kutatása stb. hangsúlyozására. L. Gál Éva, az óbudai Zichy-uradalom monográfusa, kötete bevezetőjében az uradalomtörténet-írás historiográfiája kapcsán idézi Szabó István ezzel kapcsolatos megállapításait. A neves, iskolateremtő agrártörténész a gazdaság- és társadalomtörténeti szempontok együttes alkalmazására figyelmeztetett, az 1848 előtti időszakra vonatkozó feldolgozások esetében pedig - egyik tanulmányával példát is adva - az uradalmi gazdálkodás és a jobbágybirtok egymástól mereven el nem választható kutatására. Az uradalomtörténeti monográfiák szerkezeti felépítésében általában a bevezető fejezet foglalkozik a birtok szervezeti-irányítási kérdéseivel, illetve vagy a kronológiai tagolás újabb egységeinél, vagy az egyes meghatározó szerepű jószágigazgatók kapcsán esik erről szó. Kállay Istvánnak „A magyarországi nagybirtok kormányzata. 1711-1848" című monográfiája kísérelte meg első ízben a nagybirtok irányítási, szerkezeti/szervezeti kérdéseit önálló kötetben tárgyalni. A második munka „A magyarországi bencés kongregáció birtokainak gazdasági szervezete és irányítása. 1848-1949." című kötetünk lett c tárgykörben. Amint az előzőekben már megállapítottuk, a magyar agrártörténct-írás kiemelkedő teljesítményeket mondhat magáénak az uradalomtörténet-írás terén. Azonban a Domanovszky-sorozatban 102