Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Dóka Klára: A XVIII-XIX. századi kéziratos térképek forrásértéke

Az 1879. évi 31. te. a jövedelmező erdőgazdálkodás érdekében erdészeti üzemtervek készítését írta elő, melyekhez az állandó kataszter lapjain összeállított, különféle részletességű általános gazdasági, szintvonalas helyrajzi és a fanemeket is leíró állagtérképek tartoztak. A birtokosok, a kezelők és a levéltár számára készült dokumentumok egyik példánya az alispáni gyűjteményekbe került. Az erdőtérképek a vonatkozó szabályoknak megfelelően ábrázolták a tagokat és vágásokat, utakat, forrásokat, a kapcsolódó területek művelési ágait. A kezelői példányokon a változásokat folyamatosan vezették, míg a vármegye levéltárába az eredeti, minisztérium által jóváhagyott lapok kerültek. Példánk a kalocsai érsekség Karasz és Sükösd erdőkről készült helyrajzi térképe, a birtokos példánya (29. sz. melléklet). A történeti kutatásban fontos szerepet kapnak a XVIII-XIX. század folyamán készült katonai térképek is. Az I. katonai felmérést Mária Terézia uralkodása alatt, 1764-ben kezdték meg, majd II. József korában vett új lendületet. A XIX. század elejéig Magyarországról 965, Erdélyről 280 térképlap készült el. Az egyes lapokat 1918-ig titkosan kezelték, majd azokból egy fotómásolat a budapesti Hadtörténeti Intézetbe került. 1806-ban indult meg az osztrák birodalomban a II. katonai felmérés, és Magyarország területére 1819-től került sor. Az elkészült teljes sorozat 1087 lapból állt, és az 1850-es években a bécsi Katonai Földrajzi Intézet kiadásában, szűk körben ugyan, de már ismert volt Magyarországon. Ez volt az alapja az említett, abszolutizmuskori megyetérképeknek. A III. katonai felmérést 1869-ben kezdték, és különféle méretarányú lapjai forgalomba kerültek. Legismertebbek az 1:75000 léptékűek, melyek a gyakorlatban elsősorban út, vasút, csatornaépítési tervek készítéséhez voltak használatosak. A vízszabályozó és ármentesítő társulatok területét, a több megyében működő szakhivatalok illetékességét, az egyházmegyei határokat is ilyen térképeken rögzítették, sőt hasznosak a helytörténeti kutatásban is, ha valaki összefüggő terület vizsgálatával foglalkozik (30. sz. melléklet). A térképek használatával kapcsolatban befejezésül néhány gyakorlati kérdést érdemes felvetni. Az egyik térképlapokon található mértékrendszer, mely a XIX. század utolsó harmadáig eltért a maitól. A XVIII. század első felében az egyes birtokokról, községekről, határvonalakról készült térképeken a kiinduló mértékegység a királyi öl (2,95 m), és ennek 1/72 része, a hüvelyk volt. Az I. katonai felméréskor osztrák mintára a bécsi öl (1,896 m) és hüvelyk rendszerre tértek át, az áttekintő térképeknél pedig az osztrák mérföldet (7586 m) alkalmazták. A II. József-kori kataszternél 1:3600, illetve 1:7200 méretaránnyal dolgoztak, ahol egy hüvelyknek a valóságban 50, illetve 100 bécsi öl felelt meg. Ezt a méretarányt kedvelték az úrbéri térképek készítői a XVTIL században és a jobbágyfelszabadítás során is. 1856-ban az állandó kataszter munkálatait ebből levezetve 1:2880 méretarányú lapokon kezdték meg, 1894-ben 1:720-tól 1:5760ig többféle megoldásra adtak lehetőséget. 88