Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

III. NAP - Helyismereti szekció - Dr. Horváth József: A XVI-XVIII. századi győri könyvkultúra kutatásainak tapasztalatai

Eddig közel száz irategyüttest vettem ezirányú vizsgálat alá: ezek mindegyike az 1720-as évek vége és 1799 között keletkezett. Bennük 3 nagyobb és 2 kisebb könyv­jegyzéket, valamint számos apró elszórt adatot találtunk vizsgált témánkkal kapcsola­tosan. A nagyobbak közül Milkovics János pápóci prépostét 1761-ben, Semberger Károlyéi 1764-ben, míg Vida László főszolgabíróét 1781-ben vetették papírra. E ter­jedelmes jegyzékekre itt csak néhány mondattal utalhatunk: közzétételük és alaposabb elemzésük egy terjedelmesebb tanulmányban fog megtörténni. Milkovics János 136 számozott tételből álló jegyzéke legalább 189 kötetet tartalmaz: elemzésével az állo­mány tartalmi, valamint formátum és nyelv szerinti megoszlásának vizsgálatára is mó­dunk nyílik. Hasonló lehetőségeink vannak Semberger Károly 93 tételes könyvjegy­zékének kutatásánál, míg Vida László 150 számozatlan tételből álló listája annyival „szegényebb", hogy a formátumot egyáltalán nem, a kötetszámot pedig csak elvétve jelöli. Közös kutatási lehetőség e jegyzékek alapján annak vizsgálata, hogy a győri Streibig nyomda kiadványai milyen mértékben voltak jelen e magánkönyvtárakban. Eddigi elemzéseink alapján úgy tűnik, hogy kb. 5-10 %-ra tehető azon művek száma, melyek forrásaink kelte előtt csak itt jelentek meg, emellett kb. ennyi olyan kiadvány­nyal is találkoztunk, melyeknek győri kiadása is számításba jöhet. Meg kell említenünk, hogy e jegyzékeken kézzel írott művekkel is találkozunk; különösen Vida László könyvtára tűnik ki e szempontból, akinek nyolc tétele mellett szerepel a „manuscrip­tus" jelző. Végül fel kell hívnunk a figyelmet arra is: ezen irategyüttesekben az inven­tárium mellett megtalálható az árverés jegyzőkönyve is, amiből a tételek egy részéről megtudhatjuk, hogy mennyiért keltek el, sőt néha még azt is: ki lett az új tulajdonos! Különös jelentősége van az árverési jegyzőkönyv meglétének Milkovics János könyvtára esetében: megtudjuk belőle ugyanis, hogy a könyvek közül csak 32 tétel ke­rült árverésre - a többi az oldalághoz került Koroncóra. Ezen ág hozta létre a már em­lített Milkovics-Zámory gyűjteményt, melyben az említett tételek egy része ma is visszakereshető. Néhányat már sikerült is megtalálnunk - Milkovics János possessor­be jegyzésével! A két kisebb könyvjegyzék közül a korábbi Fekete Imre újvárosi kapitány 1746-ban felvett inventáriumában maradt fenn. E jegyzék összesen 18 - többségében nyolcadrét formátumú - könyvre utal, melyek közül 4 német, 7-7 pedig latin ill. magyar nyelvű volt. Feltűnő, hogy három Bibliája is volt: a két magyar nyelvű közül az egyik „Molnár Editioja", míg a harmadik német nyelvű, és éppen Halle-ban, a pietista központban jelent meg - mellyel az említett Torkos András evangélikus lelkész is szoros kapcs: latban állt! Ugyancsak ott volt Fekete Imre könyvei között a Torkos által írt „Engesz­telő áldozat", valamint idősebb Aachs Mihály három fontos munkája: a „Boldog Halál Szekere", valamint az tr Arany láncz" és a „Zengedező mennyei kar" - az utóbb' kettő egy kötetben! Olyan kiadást, ahol e két népszerű mű együtt jelent meg, Szelestei Nagy László hármat ismer: közülük a „Lőcse, 1726." impresszumu valójában Győrött jelent meg 1734-ben, Streibig betűivel - amint azt ugyanő meggyőzően bizonyította! Lehet, hogy ez volt meg Fekete Imre könyvtárában? A hét latin nyelvű munka közül csupán Cicero leveleinek meglétére hívnánk fel a figyelmet, mely - amint arra Tóth 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom