Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Kiss Gábor: A közgyűjtemények együttműködési gyakorlata és technikai lehetőségei

Ugyancsak számos helyen jelennek meg a közgyűjtemények közös kiadású önálló kiadványokkal: erre nagyon sok jó példa van, hogy csak néhányat említsek: Fejér megyében a levéltár és a könyvtár kiadásában jelent meg „A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúra]a" című munka (Murányi Lajos a szerző); közös munkával készült a Vasi Honismereti Kislexikon, a Kecskeméti Életrajzi Lexikon, a Zalai Életrajzi Kislexikon, vagy a Pest megyei földrajzi nevek gyűjtése. Mint látható, ezek a művek elsősorban adattár jellegűek, ritkábban fordulnak elő a forráskiadványok, tanulmánykötetek, monográfiák. Tulajdonképpen ez így is természetes: a könyvtár elsősorban szekunder információval tud részt venni a tudományos életben, hiszen primer jellegű dokumentummal vagy tárgyi anyaggal nem, vagy csak kismértékben rendelkezik. A helyismereti adattárak, illetve adatbázisok folyamatos használatáról is egyre több információt kapunk: a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár adatbázisára támaszkodva készül például a Fejér Megyei Almanach, a Katona József Megyei Könyvtár anyagából és közreműködésével készült el a Somogy című hetilap 50 évfolyamának repertorizálása. Itt egy nagyon fontos részhez érkeztünk: úgy gondolom, hogy a helyismereti adatbázisok építésével egyre inkább felértékelődik az a tájékoztatási apparátus, amely a könyvtárakban található; helyileg - regionálisan nélkülözhetetlen, nagy tömegű sok szempontból visszakereshető információmennyiséget tudunk az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. És ezt csak a könyvtár tudja megtenni, mert, ahogy említettem, a múzeumi és levéltári feltáró rendszerek nem populárisak, más célból, belső nyilvántartásra készülnek. Külön felhívnám a figyelmet a kiadványok és az adatbázisok szimbiózisára: a forráskiadványok, adattárak, lexikonok stb. ma már szinte kizárólag adatbázisba rendezve készülnek. A kinyomtatott mű egy output termék, melynek nyomán viszont ott marad egy folyamatosan bővíthető, tehát naprakész tájékoztatási lehetőséget nyújtó információs bázis - ilyen pl. a Zalai Életrajzi Kislexikon, melyet két helyen építünk, a levéltárban és a könyvtárban, és megállapodás alapján időről időre kölcsönösen kicseréljük adatainkat. Egy-egy ilyen apparátus felépítésében a könyvtárnak elemi érdeke részt venni. Ezek az adatbázisok egyébként nyilvánossá is tehetők: akár a belső hálózaton, akár egy online rendszerben. A tudományos együttműködést szolgálhatják az úgynevezett „közgyűjteményi napok", felolvasó ülések is, ahol a muzeológus, levéltáros, könyvtáros kollégák legújabb kutatási eredményeikről, módszertani tapasztalataikról adhatnak számot. (Somogy vagy Zala megyében például nagy hagyománya van ennek.) A helyi rendezvényeken túl rendszeresen tartanak ilyen összejöveteleket a regionális akadémiai bizottságok is: nagyon jó lenne, ha ez a gyakorlat - és természetesen az elhangzottakat rögzítő tanulmánykötetek kiadása - továbbra is élő maradna: egy-egy, történetileg-földrajzilag egységes régió kutatóit, közgyűjteményeit leginkább így lehet összefogni, további közös munkára serkenteni. 28