Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Kiss Gábor: A közgyűjtemények együttműködési gyakorlata és technikai lehetőségei

KISS GABOR A KÖZGYŰJTEMÉNYEK EGYÜTTMŰKÖDÉSI GYAKORLATA ÉS TECHNIKAI LEHETŐSÉGEI* Köszönöm, hogy meghívást kaptam erre a tanácskozásra, és hogy eszmét cserélhetek Önökkel egy olyan kérdéskörben, amelyet ma - szakmai és könyvtárpolitikai szempontból egyaránt - igen fontosnak tartok. A közgyűjteményi együttműködésről kell most beszélnünk, amelynek eszméje és gyakorlata sok évtizedes múltra tekint vissza, és - ahogy arról a későbbiekben szólni fogok - a számítógépes adatfeldolgozás és kiadványszerkesztés elterjedésével még nagyobb jelentőségre is szert tehet. Az összefogást különösen indokolttá teszi, hogy, sajnos kormányzati szinten megjelent egy olyan - korábban már megbukott - elképzelés, amely a közgyűjtemények ősét, a könyvtárat el akarná távolítani eredeti funkciójától, valamiféle művelődési ház jellegű melegedőhellyé degradálva ezt az intézménytípust, melynek alapjait az emberi kultúra bölcsőjét ringató mezopotámiai népek vetették meg, és amely a történelem során önálló életre segítette fiatalabb testvéreit, a levéltárakat és a múzeumokat. Mára persze már ők is felnőttek lettek, és ahogy az országos gyakorlatot ismerjük, jó testvérekhez méltón becsülik és segítik is egymást. Éppen ezért érthetetlen és kínos számunkra ez a mesterséges beavatkozás az eddig jól működő rendszerbe: nagy baj lesz, ha a három - egymást kiegészítve működő - közgyűjtemény típusra más filozófiájú, szakmai és fenntartói szempontból más kondíciójú szabályozás születik. Ennek tudatosításával úgy gondolom, még inkább jelentőséget kap mostani tanácskozásunk. Mint említettem, a közgyűjteményi együttműködésnek nagy hagyománya és igen változatos tartalma alakult ki Magyarországon. Ennek felvirágzása a jelenlegi intézményrendszer kialakulásával, üzemszerű működésének megindulásával hozható kapcsolatba: ahogy kialakult a fővárosi, megyei, városi könyvtári és múzeumi hálózat, kinyíltak a levéltárak a kutatók előtt, fellendült a honismereti mozgalom, úgy alakult ki a közönségigény minél célszerűbb és sokrétűbb kiszolgálására ez a fajta összedolgozás. Szándékában és célkitűzéseiben gyakorlatilag az egész országban hasonló a jellege tartalmában és lehetőségeiben viszont elég változatos. Függ attól például, hogy milyen az együttműködő közgyűjtemények állománya, gyűjtőköre, gyűjtési hagyománya: vannak városok, ahol nagy hagyományú városi könyvtár működik, melynek szebb és jobb a helyi újság vagy képeslap gyűjteménye, mint a megyei múzeumé; több helyen a megyei levéltár rendelkezik - az egykori kötelespéldány szolgáltatásának köszönhetően az archív sajtóanyaggal; a múzeumi és levéltári szakkönyvtárak nagyon sok értékes *Az előadás szövege megjelent a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 1995. szeptemberi számában. 25