Kiss László (szerk.): Helytörténész könyvtárosok II. országos tanácskozása : Sopron, 1995. július 26-28. (1996)

I. NAP - Kiss Gábor: A közgyűjtemények együttműködési gyakorlata és technikai lehetőségei

szakirodalmat őriznek, melyek csak ritkán juthatnak az olvasók kezébe. Mindezen állapotok feltérképezésére egy körlevelet intéztem a megyei könyvtárakhoz, hogy jellemezzék röviden, milyen a kapcsolatrendszerük a múzeumokkal és levéltárakkal. Nagyobb részük válaszolt is megkeresésemre, illetve többen jelezték - Szegedről, Győrből -, hogy itt is külön kívánnak erről szólni. Ez nagyon jó, és remélem, még több tapasztalatra tehetünk szert általuk. Nem vettem be a vizsgálódás körébe viszont a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárat: az ott folyó munka, bár nagyon sok tapasztalattal szolgál, működési sajátosságai miatt nehezen kezelhető számunkra. A válaszokból kirajzolódó kép sok tanulsággal szolgál. Az együttműködés minősége - ahogy ezt Komlósi József, székesfehérvári kollégánk megfogalmazta - nagymértékben függ a személyes jó kapcsolatoktól: ezt én magam is megerősíthetem, hiszen korábban helyismereti könyvtárosként, most pedig igazgatóként nagyon pontosan érzékelem, hogy mikor, kivel mit lehet elérni, megvalósítani. Ilyen szempontból, úgy gondolom, a jó helyismereti könyvtáros kulcspozícióban van, mert az adott terület szakirodalma felett rendelkezve, összekötő kapocs lehet az eltérő gyűjtőkörű és működésű levéltár és múzeum között. Riasztó ugyanakkor, ha ebben a körben valamilyen hörcsög természetű igazgató jelenik meg, aki magának akarja az összes kiadványt, az összes kiállítást és intézményét tartja a helyi tudományosság egyedüli letéteményesének; méltó párja az a könyvtáros, aki ráül a gyűjteményre, csak kizárólag magának enged belőle publikálni, és felháborodik, ha más is megnyilatkozik ezekben az ügyekben. Azt hiszem, mindnyájan ismerünk ehhez hasonló példákat - szerencsére, a mind nagyobb nyilvánosság, az elektronikus feldolgozás, a csapatmunka kényszere kihúzza a talajt e kárt okozó magatartásformák alól. Az együttműködés egyik legfontosabb szegmense - ez általánosan jellemző - a gyűjtőköri sajátosságok összehangolása, az összetartozó gyűjteményrészek kölcsönös feltárása, esetleges összeosztása; továbbá tájékoztatás az archív és a kurrens művek beszerzéséről, a legfrissebb szakirodalomról. Említettem korábban a helyi sajtó problémáját: ennek kezelésére többféle megoldás is létezik. Zalaegerszegen például a megyei levéltár átadta a megyei könyvtárnak a birtokában lévő sajtóanyagot, hogy ott egy - a lehetőségekhez képest teljes - gyűjtemény álljon rendelkezésre. A könyvtár viszont az összes fellelhető zalai sajtóterméket mikrofilmre vitette, és szükség esetén bármelyik közgyűjteménynek átadja kutatási célokra - erről írásos megállapodás is született. Más helyeken inkább azt a megoldást választották, hogy feltárják a birtokukban lévő archív sajtóanyagot, és a lelőhelyjegyzéket adják át egymásnak. Természetesen, ha a hozzáférhetőség biztosítható, ez ugyanolyan célszerű megoldás. Ehhez kapcsolódik a kurrens sajtóanyagról történő tájékoztatás is: egyre több helyen készül városi-megyei számítógépes periodika lelőhelyjegyzék, mely a nyilvános vagy korlátozottan látogatható közgyűjtemények időszaki kiadványairól tájékoztat, és a számítógép-fénymásoló-telefax géplánc segítségével akár azonnal is szolgáltatható a keresett irodalom. 26