Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Zágoni Jenő: Helytörténet és kutatómunka Székelyföldön.

sáromberki és gernyeszegi Teleki-kastélyok, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély, melyben Bethlen Gábor is élt édesanyjával, Lázár Fruzsinával. Megemlíthetjük még a csíkszeredai várkastélyt, a vargyasi Dániel-kastélyt, az árkosi Szentkercszthy-kastélyt (melynek utolsó „uralkodója" maga Ceausescu volt). A székelyek megtelepedésük idején nemcsak szabadok voltak, de kiváltságokban is részesültek. A határvédelem fejében adótól és szolgáltatásoktól mentesültek, jellegzetes közigazgatási egységeket - székeket - hoztak létre, melyeket 1876-ban a megyerendszer váltott föl. A XIII. és XV. század közötti időszakban, „a régi székely szabadságnak idejében" számtalanszor szó esik a székelyek sajátos, különállásukat bizonyító szokásairól, jogi normáiról. Az 1279-es oklevelek a telegdi székelyek „törvényéről és statútumáról" beszélnek. Az 1408-as, 1427-es dokumentumok Marosszék „szokásos törvényeiről" szólnak, 1451-ben „minden székelyek dicséretes törvénye és régről megtartott szokása szerint" az Örökösödést szabályozzák. 1466-ban Zabolán {gróf Mikó I mre, „Erdély Széchenyije" szülőfalujában) összefoglalják a székelyek „régi törvényeit és jogait". Utolsónak Bérceket (Gábor Áron szülőhelyét) említjük, melynek lakói - 1799-ben 1400 előtti privilégiumaikra hivatkoznak, célul tűzik „a városi jó rendtartást". Az erdélyi fejedelemség idején - kivéve János Zsigmond és Báthory András korát - a viszonylagos jólét bizonyítékai a földművelés és állattenyésztés, valamint a kézműves mesterségek fejlettsége. A várrendszer megerősödött és megjelentek a vásárhelyek is. Legjelentősebb városok az egykori Székelyvásárhely (ma Marosvásárhely), Székelyudvarhely, Gyergyószcntmiklós, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Bereck és Székelykeresztúr voltak. Utánuk következelt Bárót és Kovászna. Az előbbi Baráti Szabó Dávid, az utóbbi fgnácz Rózsa szülővárosa. A gazdasági és szellemi élet virágzására jellemző, hogy majdnem minden székely család legalább egy tanult fiút adott szülőföldjének, nemzetének. Ők a hazai közép- és főiskolai tanulmányok után majdnem minden esetben Hollandiában, Németországban vagy Angliában folytatták tanulmányaikat, majd hazatérve a falusi, illetve városi iskolamesterek, papok, ritkábban orvosok, természettudósok lettek. Némelyikükről már szóltunk. Egy részük Erdély különböző városaiban, az anyaországban és a nagyvilágban öregbítette a székely-magyarság jó nevét, mások otthon iskolákat, nyomdákat, könyvtárakat alapítottak. A székely anyaváros, Székelyudvarhely - amely egyben a protestáns diákok egyik fellegvára volt - már 1603-ban nagy könyvtárral rendelkezett. Ott őrzik az ún. Székelyudvarhelyi Kódexet is. A kollégium kiváló diákjai között találjuk Cserei Mihály történetírót, de ott tanult többek közt Orbán Balázs, Barabás Miklós, Benedek Elek, Tamási Áron. Csíksomlyón, a híres búcsújáróhelyen, a ferencesek 1630-ban kollégiumot, 1676-ban nyomdát alapítottak. A felsőháromszékiek 1680-ban Esztelneken hozták létre középiskolájukat. A Székelyföld híres művelődési intézményei közül kiemelkedik a marosvásárhelyi Teleki Téka, melyet Teleki Sámuel, Erdély kancellárja alapított. A könyvtár állományában több ősnyomtatvány és a Marosvásárhelyi sorok elnevezésű nyelvemlékünk is 24