Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Zágoni Jenő: Helytörténet és kutatómunka Székelyföldön.

megtalálható. Ugyanabban az épületben helyezték el a Bolyai Tudományos Könyvtárat is. A kettőnek együttesen 200.000 régi könyve van. Az osztrák uralom idején a Székelyföld gazdasági és szellemi élete hanyatlásnak in­dult. Mária Terézia székelyirtása elől Moldvában és más országokban kerestek mene­déket. Az 1848-49-es szabadságharcokban és az 1851-52-es felkelésben a székelyek oroszlánrészt vállaltak. Gondoljunk csak Gábor Áronra., Gaál Sándorra, Czetz János­ra., az ágyúgyárakra, a marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi székely vértanúkra, Petőfi székelyföldi útjára. A vesztett harcok után sokan Törökországban, Olaszországban, Angliában és Amerikában találtak menedéket. Czetz János tábornok az argentin had­sereg, a katonai akadémia megszervezője és a Térképészeti Intézet megalapítója lett, Zágoni Károly pedig az amerikai polgárháború hősévé vált, akinek egyik harci cselek­ményét a washingtoni Capitoliumban freskó örökíti meg. Orbán Balázs Törökországban tartózkodott a szabadságharc kitörése idején. Onnan 150 főnyi csapat élén sietett haza. A határőrök visszatérítették. Az emigrációból csak 1859-ben térhetett haza. Őt tartjuk a Székelyföld legjelentősebb helytörténészének. Előtte, Anonymustól Kővári Lászlóig sokan, sokat írtak a Kárpát-kanyar e vidékéről, de olyan alapossággal még soha senki. O gyalog és szekérrel bejárta a Székelyföld min­den hegyét és dombját, települését. Jegyzetelt, rajzolt, fényképezett. Az így összegyűj­tött adatokat az egyházak parókiáinak nyilvántartásával, illetve levéltári iratokkal vetette össze. 1868 és 1873 között hat kötetben jelentette meg a Székelyföld leírását, minden utána következő tudományos kutató, régész, történész, néprajzos legfőbb kút­forrását. Az ő tevékenységének egy része a kiegyezés időszakára esik. Példájára is az egész Székelyföldön felélénkült az önszerveződés, a honismereti munka, ami számtalan oktatási és művelődési intézményben, negyvennyolcas történelmi egyesületben, újság­kiadásban, gazdasági egyesületben nyilvánult meg. A Székelyföld népe hinni kezd saját erejében és szülőföldjének jövőjében. A fővárosban is élénk székely közművelődési élet bontakozik ki, melynek irányítói között találhattunk Orbán Balázs mellett több or­szággyűlési képviselőt, majd Benedek Eleket is. Budapesten olyan honismereti kalen­dáriumot jelentetnek meg, melynek színvonala ma is példaértékű lehetne. Gróf Mikólmre anyagi és erkölcsi támogatásával 1859-ben létrejött az Erdélyi Mú­zeum-Egyesület, melynek évenkénti vándorgyűlései között szerepelnek a székelyföldi­ek is. Ezeken helytörténeti és gazdasági előadásokat tartottak, a dolgozatok pedig tanulmánykötetekben is megjelentek. Az erdélyi magyarság közművelődésének és nép­jólétének fejlesztése céljából 1885-ben létrejött az EMKE (Erdélyi Magyar Közműve­lődési Egyesület). Az intézmény tevékenysége jótékonyan érintette a Székelyföld minden települését: népiskolák, közkönyvtárak, földműves iskolák alakultak, irodalmi, történelmi, tudományos ismeretterjesztő kiadványokat, útikalauzokat jelentetett meg. Évtizedeken át kiváló vezetője volt a mozgalomnak a háromszéki származású Sándor József. A milleniumi ünnepségekre minden székely megye monográfiákat, emlékkönyveket jelentetett meg, melyek felölelték a vidék életének valamennyi területét, és forrás­értékűek a ma helytörténészei számára. Az első vüágháborúig még számos helytörté­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom