Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Zágoni Jenő: Helytörténet és kutatómunka Székelyföldön.

Amikor ez sem járt teljes sikerrel, megkezdték Erdély és az egész Székelyföld iparosítását, ami a távoli román vidékek lakosságának betelepítésével járt. Az államvezetés a korábbihoz hasonló félrevezető taktikához folyamodott. Az idegenek behozatalát és azok vezető állásokba való elhelyezését a magyar művelődési élet kibontakoztatásának engedélyezésével ellensúlyozta. A Székelyföld falvaiban és városaiban könyvtárakat, művelődési egyesületeket, emlékázakat, múzeumokat létesítettek. Minisztertanácsi határozattal létrejött a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó. Ezt a lehetőséget számos székelyföldi születésű vagy ott élő értelmiségi is megragadta, és az addig asztalfiókban fekvő vagy máshol elrejtett helytörténeti, néprajzi és szépirodalmi alkotásait kiadhatta. Ekkor jelentek meg Bukarestben és Kolozsváron Imreh I stván, ifj. Kós Károly, Egyed Ákos, Demény Lajos, Kovács András, Tarisznyás M ártón, Venczel József', Kelemen Lajos, Dávid László, B. Nagy Margit, Beké György, Gazda József, Gazda Klára, Seres András és mások örökbecsű székelyföldi vonatkozású művei. Ami mégsem jelenhetett meg Bukarestben, azt kiadták Magyarországon. így jutott sokak kezébe Orbán Balázs Székelyföldje, Mikó Imre, Apor Péter, Ignácz Rózsa és sok más székely szerző otthon betiltott műve; Földi István, Sebestyén Ádám, Gáspár Simon Antal írásai és gyűjtései a bukovinai székelyekről. Mátyás Vilmos Utazások Erdélyben című, Panoráma kiadású útikönyve - sok tárgyi tévedése, hibája ellenére - számos kiadást megért, és csempészáruként került be Erdélybe. Ezt kézikönyvként használhatták az itteni és ottani turisták és az osztálykirándulások vezetői. A Ceausescu-féle uralom idején számos tudományos kutató magyarországi folyóiratokban és más kiadványokban álnéven jelentette meg írásait. A puhább diktatúra időszakában, a 70-es években a székely megyék művelődési bizottságai és társintézményei, az iskolák, sőt a vállalatok is - eléggé szigorú cenzúra mellett - jelentethettek meg lapokat, monográfiákat, útikalauzokat. A kiadványok előbb magyar nyelvűek, majd kétnyelvűek, végül csak román nyelvűek lettek. Ez érvényes volt a legjelentősebb székely múzeum Aluta című évkönyvére is. A sepsiszentgyörgyi kiadvány 18 kötetében minden kutató közölhette régészeti, történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi tanulmányait. A sepsiszentgyörgyi múzeumhoz tartozott a kézdivásárhelyi céhek múzeuma, a kisbaconi Benedek Elek Emlékház és az alsócser nátoni tájmúzeum is, melyek szintén jelentős helytörténeti kutató-, illetve népszerűsítő tevékenységet folytattak. A csíkszeredai, székelyudvarhelyi és székelykeresztúri múzeum is f^v^cwyveket jelentetett meg. A 80-as évek elejétől a cenzúra egyre szigorúbb lett. írók és helynevek kerültek a tilalmi listára, újságok számos rovatát - így a honismeretit is - betiltották, a már kinyomtatott műveket zúzdába küldték. Megkezdődött az anyanyelvű oktatás teljes felszámolása. A tiszta magyar falvakba olyan román tanárokat küldtek, akik egy szót sem értettek a lakosság beszédéből. Az 1989. évi ún. „forradalom" sokakat megszédített és azt hitték, hogy beköszöntött a demokrácia. ígéretekből sem volt hiány, de alig három hónap múlva, már az anyanyelvű oktatásért, a magyar szóért kellett tüntetni a Székelyföld városaiban. Ekkor került sor a marosvásárhelyi magyarellenes pogromra is. Az ígért autonómiából nem lett semmi. 28