Mezey László Miklós (szerk.): Helytörténész könyvtárosok I. országos tanácskozása : Vác, 1994. július 27-29. (1995)

[I. NAP]. - Zágoni Jenő: Helytörténet és kutatómunka Székelyföldön.

A holtpontról újból az önszerveződés mozdította el a székelységet. Erős RMDSZ szervezeteket, művelődési egyesületeket hoztak létre. Saját erőből, anyaországi és nyugati támogatásból újságokat, honismereti folyóiratokat és más kiadványokat jelentettek meg. Közülük is kiemelkedik a Tulipán Füzetek (Sepsiszentgyörgy), Csernátoni Füzetek, Székely Útkereső (Székelyudvarhely) stb. Magyarországon is mozgalom indult az erdélyi, s ezen belül a székelyföldi lakosság anyagi és szellemi támogatására. Mi magunk is pincéket, istálló-könyvraktárakat fésültünk át, könyvkiadókkal és más intézményekkel teremtettünk kapcsolatot és több mint 20 ezer könyvet juttattunk el a Székelyföld közművelődési, egyházi és egyesületi könyvtáraiba. Ezekre és a további küldeményekre is nagy szükség van, hiszen az 1980as években az ottani magyar könyvtárakat több százezres nagyságrendű olyan román könyvvel árasztották el, melyeket feldolgozásuk óta senki sem vett a kezébe. Ami nem kellett a román vidékek könyvtárainak, jó volt az a Székelyföldre. így sok esetben az állomány fele, sőt háromnegyede is használhatatlan. Az elmúlt négy évben létesült könyvkiadók és szerkesztőségek még számunkra is felfoghatatlan nehézségekkel találkoznak. A támogatók száma egyre inkább fogy, nincs papír - ha pedig kerüí, az használhatatlan -, az infláció és az alacsony bérek miatt a kiadványok a többség részére megvásárolhatatlanok. így a kiadók csődbe jutnak. Egy ideig az egyházi nyomdák és kiadók maradhatnak fönn. Ők nyugatról még kapnak támogatást. A holland, német, svéd és svájci protestánsok és katolikusok segítenek. Pedig az anyaországgal való együttműködés mindkét fél számára hasznos volna. A könyvtárak és múzeumok közül néhányan és az állami kiadók is az elmúlt évtizedekben számos helytörténeti bibliográfiát jelentettek meg. Ezek önálló füzetekben, a Néprajzi Dolgozatok című sorozatban, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben láttak nyomdafestéket. Folyamatban van a Székelyföld bibliográfia]ánok összeállítása is, eddig kb. 12 ezer tételt sikerült földolgozni. A kötet remélhetőleg 1996ban jelenhet meg. Végezetül szükségesnek tartom megemlíteni néhány olyan helytörténeti kutató, író és publicista nevét, akik az elmúlt évtizedekben és ma is helytállásról tettek bizonyságot. Némelyek a jelenlévők által is ismertek, másokról lehet, hogy nem is hallottak. Albert Ernő, Ráduly János, Pozsony Ferenc néprajzosok, Kónya Ádám, Kisgyörgy Zoltán, Cserey Zoltán helytörténeti kutatók, Beké György, Beké Mihály András, Sylvester Lajos publicisták, Magyari Lajos, Farkas Árpád, Czegö Zoltán költő-publicisták és még sok népművelő nevét hozhatnám föl példának. Egyáltalán nem mellékesen szeretném megjegyezni, hogy az elmúlt hetven év alatt a helytörténészek és más tudományágak kutatói páratlan leleményességgel, sok esetben szabadságuk és életük kockáztatásával végezték felelősségteljes munkájukat. Egyetlen céljuk a székelység önismeretének gazdagítása volt, serkentőjük pedig a szülőföld és a nép iránti szeretet. 29