Hazai Tudósítások, 1982 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1982-10-01 / 18. szám
1982.XIX.évf.18.sz. 10 Hazai Tudósítások __________________ hamisan... A nyugati népeknél a saját nyelvük tökéletes, biztos tudása a kultúra elemi követelménye. /Nálunk, tudjuk, nem az/... Csak röviden emlitem, hogy nyelvünk sajátos hangrendszere kötelező hangszerelése az egész magyar költészetnek... a beszéd szinte a nemzetért való testi kiállás egy formája... Ha nyelvünk harangszavát repedt fazékká engedjük zülleni, ne csodálkozzunk, ha senki sem hallgat ránk, és elmerülünk a népek tengerében!" A nyelvtudomány Kodály kezén korántsem csak elméleti, hanem mindenkor gyakorlati stúdium is. Életnek és tudománynak természetes, szerves összefonódása. Tanácsai mit sem vesztettek időszerűségükből: „Fonétikailag iskolázott szakembereket bízzanak meg az egész egyetemi ifjúság beszédkultúrájának ápolásával!" Felsőoktatásunk ezt mindmáig nem hajtotta végre... Más alkalmakkor a szóhasználat és a helyesírás kérdéseit is érintette Kodály. Például teljes joggal hibáztatta a németből átvett csonka kultúr előtag használatát. Az ő 1955-ben a Magyar Nyelvőrben megjelent cikkének köszönhetjük, hogy ma már nem kultárházaink és kultúrataséink vannak, hanem művelődési házaink és kulturális attaséink. Kodály nemcsak tanitott. írásos és szóbeli közléseiben példáját is adja annak, hogyan lehet egyszerű, közérthető módon elvont tárgyról is beszélni, Írni. Amit zenéjéről irt egyik méltató ja - „csak a legszükségesebbre szorítkozó süritettség a fő jellemvonása" -, az az Írásaira is áll. Fölösleges ismétlések, szükségtelen szavak és fecsegő mondatok Kodály stílusában nem léteznek.- o -
