Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1981-03-01 / 4. szám
1981.XVIII.évf.4.sz. Hazai Tudósítások 10- Mennyire sikerül?- Kiváló kollégáim vannak, nincs minálunk semmi csoda. Hallgatóink több mint kilencven aázaléka tanulmányai befejezése után is vállalja hivatását, megmarad a pályán. xxx SZEMES MARI: "Igazi színház Angyalföldön" Tizenhat évesen vették föl abba a legendás főiskolai osztályba, amelybe Berek Kati, Horváth Teri, Psota Irén és Soós Imre járt. Munkás és paraszt fiatalokat szini pályára toborzó fölhívásra jelentkezett ó is, bár némi "klerikális biztatásra". A gyöngyösi főtisztelendő ur, aki a polgári iskola önképzőkörét vezette, mondta a negyedikes kislánynak: "Legyél színésznő, csak ki ne kotyogd, hogy én tanácsoltam." Egy évadot a Szegedi Nemzeti Színháznál töltött, majd fölszerződött Budapestre, az Ifjúsági Színházhoz.- Szendrő József csábított 1955-ben a "szép bizonytalanba". Akkor ugyanis még egyáltalában nem volt bizonyos, hogy igazi színház lesz Angyalföldön. Azt mondták, próbáljuk meg, s ha beválik, talán sikerül. Komoly kockázatot vállaltunk, de megérte... A "kísérleti évadban" mindjárt három főszerepet játszott nagy sikerrel: a Nem élhetek muzsikaszó nélkül Pólikáját, Shakespeare Makrancos Katá-ját és Barta Lajos Zsuzsijának címszerepét. Azóta a József Attila Színház negyedszázados jubileumát ünnepli, és Szemes Mari, az alapitó tagok egyike, mindmostanig, a társulat csillaga.- Amikor mi kezdtük a "munkás-művész találkozókat" - meséli -, akkor az efféle összejövetel még nem volt sikkes dolog, a körülmények pedig... De én azért mindig nagyon komolyan vettem ezeket a fellépéseket. Szépen felöltözve, gondosan kikészítve mentem a legszegényesebb munkásszállókba. Olykor meg is pirongattam a nézőket. Sose felejtem el, például azt a bácsit, aki békésen szendergett az emeletes ágyon, amikor elkezdtem a műsort, majd egyszercsak felriadt, lelógatta elém a hosszugatyás lábát, és tokaszalonnát kezdett falatozni. Ezt bizony nem hagytam szó nélkül... A várost, amelynek művelődéséért csaknem három évtizede dolgozik, s amelytől e munkásságáért hetedik rangos kitüntetésként a Pro Űrbe dijat kapta, nehezen szokta meg annak idején. A "városért" dolgozni, ezt úgy fogalmazza meg a maga számára: a város embereiért, a budapestiekért, az angyalföldiekért tenni valamit. Elsősorban persze művészként, de közéleti emberként is.
