Hazai Tudósítások, 1981 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1981-09-15 / 17. szám
1981.XVIII.évf.17.ez.Hazai Tudósítások 8 IV. HOFFMANN ÖDÖN- Amit Budapesten hajdan a Gerbeaud és a Hauer jelentett, az ma Sopronban a Hoffmann, az Óváros szélén. Négykirakatos cukrászda a Tűztorony szomszédságában -A meleg napok beköszöntése óta, tanítás után, a délutáni sé ták és bevásárlások idején hosszú sor várakozik türelmesen a saroküzlet be járata előtt. Lassan fogy a sor, pedig odabent három hölgy rakja nagybuzgón a fagylaltot a tölcsérekbe. Délelőtt csendesebb a forgalom, így hát ebben az időben beszélgettünk a cukrászda tulajdonosával. Az egyik asztal mellé telepedve, meghallgatom Hoffmann úrtól családja és a cég történetét. *- Az én ősöm is a francia-német határról került ide - meséli mint a legtöbb poncihteré. Dédapám, akit a családi krónika első Hofmann Ödönnek nevez, Bécsben tanulta a mézeskalács-készítést. 1861-ben itt, a városban, a Kugler üzemében lett mester. Nagyapám, a második Hoffmann Ödön már önállósította magát, a Pozsony és Bécs felé vezető utcában rendezte be műhelyét; ezt használom még én is. Pest és Bécs között nagyapám formálta cukorkából a legszebb figurákat, és ő készítette a legízletesebb szaloncukrokat, nemcsak a karácsonyfákra, hanem amire a szó ere deti jelentése utal - a szalonokba is. A gazdasági válság idején, a harmin cas években tökrement. Apám a céget hírnevénél tekintélyesebb adóssággal örökölte. Ő, a harmadik Hoffmann Ödön, a rigójancsikkal, indiánerekkel vált híressé. Az ötvenes években abbahagyta mesterségét és segédmun * kás lett, de a város vezetői a nagy ünnepek előtt mindig felkérték, hogy készítsen a soproniaknak cukorból húsvéti bárányt, nyulat, karácsonyfadíszt. Két év elteltével ismét a műhelyében verte a habot, de az üzletét már itt, a forgalmas főutcán nyitotta meg. 1976-ban húnyt el, akkor léptem a helyére én,a negyedik Hoffmann Ödön.- 1941-ben születtem, ahogy a szakmában mondják, a teknő alatt. Még alig totyogtam, de már a műhelyben lábatlankodtam. Majd ahogy cseperedtem, egyre többet segítettem. 1956 őszén cukrásztanuló lettem. Novemberben aztán felültem a helyi autóbuszjáratra, amelynek a végállomása akkor a Lővérek helyett Bécsben volt. Hamarosan Baselban dolgoztam, Fritz Waldmayernél, a Spallenberg-gasséban. Apám szigorú mester lévén, a vevők tiszteletére és a lelkiismeretes munkára nevelt, s baseli tanítóm ezt az igényességet tovább erősítette bennem. Megismerkedtem az itthoni ízléstől eltérő, szénhidrátszegény gyümölcstortákkal, megtanultam az egészséges táp lálkozási kultúra minden csínját-binját...
