Hazai Tudósítások, 1976 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1976-01-01 / 1. szám
1976. XIII. évf. 1. sz. Hazai Tudósítások 11. A nemzet csalogánya 50 ÉVE HALT MEG BLAHA LUJZA Ötven éve - 1926 január 18-án - halt meg a magyar színjátszásnak Déryné (Széppataki) Róza, Jászai Mari és Bajor Gizella mellett legkimagaslóbb női egyénisége, Blaha Lujza. Nemcsak a magyar színészet históriájának volt - a Rachelekhez, a Sarah Bemhardtokhoz, az Ellen Terrykhez, a Klara Zieglerekhez mérhető - egyedülálló jelensége, hanem az egyetemes szinészettörténetnek is, hiszen nem igen akad még hasonló eset, amikor egy egész műfaj alakul-simul egyetlen szinész egyéniségéhez. Mert a sajátos drámai müforma, a magyar népszinmü fejlődését a múlt század hetvenes éveitől kezdve szinte egyedül Blaha Lujza egyénisége, karaktere, játékstílusa határozta meg. (A népszinmü Magyarországon a német-osztrák minták nyomán bontakozott ki énekes-táncos keretek között. Rendszerint "a nép gyermekét", a parasztot teszi meg főhőséül; sorsát szépítve, a városi ízlésnek engedményeket téve mutatta be. Romantikus, idilli hangvétele ellenére fontos szerepe volt a realista dráma létrejöttében, s bizonyos haladó tendenciákat - a paraszt csaknem mindig erkölcsi fölénybe került a feudális úrral szemben - is mutatott.) Blaha Lujza 1850-ben született Rimaszombatban, apja - miután huszártisztként végigküzdötte az 1848-as szabadságharcot - felcsapott színésznek. Anyja is színésznő volt. A kislány már 8 éves korában színpadra lépett, majd 16 éves korában Szabadkán férjhez ment a Lichtenstein dzsidás-ezred - egyben a színház zenekarának - karmesteréhez, Blaha Jánoshoz. Blaha felismerte hangját, tehetségét, koloratur-énekesnővé képezte, és szerette volna a Monarchia valamelyik jelentős német zenés színházánál fellóptetni. De Blaha Lujzát csak a magyar színészet érdekelte. Előbb Kolozsvárott és Nagyváradon vendégszerepeit nagy sikerrel, majd 1871- ben a "Tündérlak Magyarhonban" cimü énekes játékban bemutatkozott Pesten is, a Nemzeti Színház közönségének. Ettől kezdve sikert sikerre halmozott, s nem túlzás azt állítani, hogy az 1875-ben megnyílt Népszínházát az ő kedvéért hozták létre. Ennek a színháznak valóban Blaha Lujza egyénisége adott létjogosultságot, s amikor búcsút mondott "a világot jelentő deszkák"-nak, a műfaj már letünőben volt, s a színház sikereinek is végeszakadt, kénytelen volt más drámai műfajokra áttérni. Több mint egy évtizedig az operettnek is egyik legvonzóbb primadonnája volt (kivált Planquette és Offenbach-müvekben), s énekelt vigoperákban is. Blaha Lujza egyéniségében volt valami elbűvölő, játékossággal vegyes érzelmesség,derűs, megnyerő kedély; énekében, előadásában utolérhetetlen vonzó kedvesség és báj, mellyel hatalmas tömegeket hódított meg magának, s elnyerte "a nemzet csalogánya" nevet. (A sötétebb drámai színek mindvégig távolálltak tőle.) Nagy érdeme volt az erősen németes Pest megmagyarositásában, a Népszínházát az ő varázsos egyénisége tette a pesti német színház győzelmes vetélytársává. Művészetét a legkiválóbb Írók, köztük Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond méltatták magas hőfokon. Mikszáth azt irta: "Nem cipellőben volt, hanem karmazsin csizmában, amikor a közönség tenyerébe vette ... Hallgassa bár egyes szerepeiben ezer különböző Ízlésű ember, az mind megkapja benne azt, ami éppen az ő gusztusa szerint való. Mert minden magyar menyecske benne van ebben az egyben. S ez az egy benne van minden magyar szivben." Móricz Zsigmond szerint: "egy fél évszázad öröme és boldogsága viritott Blaháné nevében". Egyik legmegbízhatóbb életrajzírója szerint 1863-tól 1896-ig, tehát 33 esztendő alatt 119 népszinmü (A falu rossza, Sárga csikó, A szökött katona, Vereshaju, Piros bugyelláris stb.) cim- vagy vezető szerepét alakította, játszott 60 operettben, 10 vigoperában, tehát mintegy 200 színdarabban. A 33 esztendő alatt háromezerszer lépett színpadra, (két Ízben óriási sikert aratott Bécsben is, a Theater an der Wien-ben.)
