Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)

1974-03-15 / 6. szám

1974. XI. évi. 6. sz,

Hazai Tudósítások

10.

Emlékezzünk régiekre

NÉGYSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZENCZI MOLNÁR ALBERT

A magyar reformáció egyik legnagyobb egyénisége Szenczi Molnár Albert, aki Károli Gáspár bibliafordítása, Huszár Dávid Heidelbergi Káté fordítása után a zsoltárfordításokkal és Kálvin Institutio-j ával ajándékozta meg egyházát, 1574-ben - tehát 400 éve - született és 50 éves korában, 1624-ben - most 350 éve - adta ki egyik legfontosabb munkáját,

Kálvin János főmüvének, az "Institutio"-nak magyar fordítását. E néhány adat már arra is rávilágít, hogy a reformáció református ágának képviselője. Bár megfordult a lutheri reformáció hazájában és iskoláiban is (Wittenberg, Drezda), nagyobb hatással mégis a svájci irány volt reá.

Már 12 éves korában kapcsolatba jutott a reformáció egyik legjelentősebb alkotásával. Gönczre került 1586-ban és néhány évi ott tartózkodása alatt Károli Gáspár bibliafordításának kinyomtatásánál segédkezett. Ezután került külföldre és tízesztendős távolléte alatt Németországban és Svájcban ismerkedett a reformáció tanaival. Különösen az utóbbiban a helvét hitvallást tette magáévá és nagy hatással volt későbbi munkásságára Béza Teodorral történt találkozása és barátsága. Ebből szövődött érdeklődése a genfi zsoltárok iránt és kialakult benne a vágy: a 150 zsoltárt meg kell szólaltatni magyar nyelven is, hogy a reformáció népének énekkincse lehessen. Éveken keresztül végezte a fordítást, 1606-ban fejezte be és már következő évben megjelent énekeskönyve. Tökéletes müvet alkotott, az idegenből fordított zsoltárok verstanilag is tökéletesek, de nyelvezetük magyaros és a szövegek gyülekezeti éneklésre alkalmasak. Közben volt idehaza is, de zsoltárai ismét külföldön, Németországban jelentek meg. Aránylag könnyen jutott a kiadás lehetőségéhez, bár pénze kevés volt, de nyomdai korrektorként tevékenykedett és igy talált nyomdát, ahol kiadhatta élete egyik fő müvét. A másik mü, mint már jeleztük, a most 350 éves Institutio-f ordít ás. Címét igy adja meg magyarul: "A keresztyén religióra és igaz hitre való tanítás". 1624-ben Hanauban (lás város Frankfurt közelében, ma a "vasgyárait városa" ) nyomtatták ki.

Munkáját Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek, nagy pártfogójának,

"kegyelmes Patrónusának" ajánlja. "E könyvet ..., melyet Felséged kegyelmes parancsolatjából és Rákóczi György Uramnak, ő Nagyságának kívánságára ... úgy bocsáttam ki, alázatos szívvel Felségednek dedicálom és kegyes ótalmazásába ajánlom." Amint látjuk, nyelvezete régies, sokszor kissé nehézkes is. De ezen nem csodálkozhatunk, hiszen az akkori magyar nyelv még eléggé szegényes volt kifejezéseiben. Azután Kálvin teológiai nyelve sem volt könnyű. Maga alkotta kifejezései, műszavai, tömör mondatfüzései eredetiben is nehéz olvasmánnyá tették az Institutio-t. Nagy feladattal birkózott meg Szenczi Molnár Albert. Uj szavakat alkotott, de olyanokat, melyek nem érthetetlenné, hanem jobban érthetővé tették a müvet. Ha kellett, körülírással is dolgozott és nagy érdeme, hogy eredeti tömörségében, tiszta magyaros stílussal adta át Kálvin fő müvének mondanivalóját. Müve azért is jelentős, mert a református egyház számára ezzel elkészült minden alapvető fontosságú mü fordítása.

Háromszor indult el külföldi útra. Németországban alapított családot, de magával hozta ólcet hazájába. Egyik méltatója szerint sokat bolyongott életében, de mindig a magyar irodalom és a reformáció érdekében. A 30 éves háború során Heidelbergben spanyol zsoldosok megkinozták, vagyonát követelték - nem hitték el, hogy nincs neki. Élete végére hazatért. Előbb Kassán élvezte pártfogója támogatását, majd Erdélybe tőrt. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy még keveset alkotott, nem szolgált eleget. Egyháza ennek ellenére kora legtudósabb, legképzettebb és legszélesebb látókörű férfiának tartotta, áld sokat és értékeset alkotott. A kolozsvári házsongárdi temetőben pihen, miután élete végén mellőzésben, szegénységben, csendesen, nyomtalanul éldegélt.

tmttmm