Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-03-15 / 6. szám
1974. XI. évf. 6. sz Hazai Tudósítások 11. miért építettek kápolnákat a hegyoldalakon? Az észak-balatoni borvidék hegyközségeiben, a tapolcai medence vulkánikus kúpjain kisebb-nagyobb kápolnák adnak a tájnak kellemes hangulatot. A hegyoldalak legszebb kilátóhelyeit uraló kápolnák történeti szerepét azonban már kevés turista, vagy szőlősgazda ismeri. A szőlőhegyeken lévő kápolnák történeti szerepét kutatta dr. Sági Károly, a Balatoni Muzeum igazgatója, aki ásatásaival és levéltári kutatásaival nagyon sok fontos részletet tudott meg róluk. Feltáró munkája alapján megállapította, hogy a középkorban a legtöbb szőlőhegyen kápolna állt. Ezek egy részéről ma már csak levéltári emlékek tanúskodnak, de sok maradványával a szőlőforgatások alkalmával még ma is találkoznak a kései utódok. A káp Inak szerepe jellemző a korra. A szőlőhegyi harangok a jégverés ellen védték a szőlőket, i -ádságra szólították a szőlőmunkásokat. A középkori hit szerint a harangszó hatására a termést fenyegető felhők eloszlanak, vagy tovább hömpölyögnek, és ezzel mintegy megmentik az évi termést a természeti csapástól. Az egykori leirások a természet befolyásolására történő szokásokról különféleképpen emlékeznek meg. Például az 1694. évi csanaki szőlőhegyi statútumok 5. pontja szerint: "A harangot pedig kivigyék és felcsinálják, hogy estve, reggel imádságra és az felhők eleibe is harangozhassanak." Gyulaffy Kristóf a Csobánc hegyi kápolnának a levéltári emlékek tanúsága szerint két hold szőlőt is adott, amelynek "kulcsárszőlő" volt a neve. 1767-ben épült Veszprém határában a csatári kápolna. A gyulakeszi határban egy körhajós, román Ízlésű templomból ma már csak az alapfalak vannak meg, amely ugyancsak egykori szőlőhegyi kápolna volt. Örvényesen szent Vendel, Rókus és Rozália kápolnát is említenek az okiratok, amelyek később megsemmisültek. A hegyközségi kápolnából égi segítséget vártak a földesurak és szőlősgazdák, a szőlők védelmét és a jobb termést remélték a védőszentek segítségével. H. József felvilágosult szelleme akarta csak meggátolni ezt az ősi babonás szokást, a felhők elé való harangozást. 1786-ban kelt rendelkezésében a következőképpen rendelkezik: "Sok példákkal bizonyos lévén az, hogy az érczek a harangozás által az fölhők eloszlása helyett inkább a ménkövet magokhoz szívják s a veszedelmet öregbbitik, amelyet a harangozás példáibul mind az harangozó emberekre, mind pedig a templomokra nézvést, a mellyek a ménküütés által el égtek bizonyítani lehet, ezért f. urunk azt magával el hitetvén, hogy az eő jobbágyai azt az eő hasznokra czélzó szorgalmatosságának fogják tulajdonétani, ha a felhők ellen eddig szokásban volt harangozást el tiltja, ezért parancsoltatik, hogy valamint ezen kegyelmes rendelés és tilalom haszony végett téteik, úgy az minden heleken megtartassák." A hegyközségi kápolnák nagy része elpusztult, csak néhány épen maradt fehérre meszelt kápolna emlékezteti a kirándulókat a múlt szőlősmunkásainak szokásaira és hiedelmeire.
