Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-12-01 / 23. szám
1974. XI. évf. 22. sz Hazai Tudósítások 9. V MINDIG PÓDIUMOT ÁCSOLTAM Beszélgetés Béres Ferenc népdalénekessel "Száll a madár ágról-ágra, Száll az ének szájról-szájra ..." hangzott a dal először 1945 szeptemberében a rádióban. Ettől kezdve számítja Béres Ferenc hivatalos daléneklésének időpontját. Választott műfajához azóta sem lett hűtlen. A Béres-dalok - a magyar népzene legszebb dalai - bejárták már a világot. Közöttük az egyik legnépszerűbb, a Kötöttem lovamat ... kezdetű dal lemezfelvétele 1963-ban nemzetközi dijat nyert. Béres Ferenc rendületlenül járja az országot, koncertezik, klubesteket tart. Mi a titka annak a szenvedélynek, amellyel ma is énekli dalait?- Másként nem tudom. Ezek a dalok évszázadok óta élnek. Átvészelve időt, divatok hullámzásait. Csak szenvedéllyel lehet őket tolmácsolni. Hogyan választja ki azokat a dalokat, amelyeket műsorára tűz?- Több ezer dalt ismerek. De kerestem mindig azt a közös nevezető, amely minden ember számára azonos élményt jelenthet. Egyszerű, tiszta dallam és szép szöveg - ezek dalaim főbb jellemzői. Hatásuk alól kevesen vonhatják ki magukat. Hallgassa meg például ezt a dalt; Ne menj rózsám a mezőre / Sokat sírtam a zöld fűre / Szemeimnek gyöngy harmatja / Gyönge lábad föláztatja / - mekkora szenvedélyről szólnak az egyszerű szavak. És a folytatás: Égi madár mire jutái / Békességes utakon járj / Csöndes folyóvizet igyál/ Ott is rólam gondolkozzál / - megnyugvás is árad a dalokból. Volt idő, amikor a csendes furulya-és énekszót ugyancsak hangos zene divatja váltotta fel. Azok az évek nem törték meg kitartását?- A hűség az én életemben nagyon fontos szó. Hittem és hiszek abban, hogy a népművészet forrása lehet minden művészetnek. A népzene ismerete például hozzásegít bármely zenei terület megértéséhez. Miért szerette, miért tudott Veres Péter Beethoven zenéjében gyönyörködni? Vele sokat beszélgettünk a népdalok tanító erejéről. Úgy tűnik, zenei életünkben jelentős helye van a népzenének. Különféle műsorok, vetélkedők sora tanúsítja. Ám ha megkérünk egy-egy kisebb közösséget, akár egy-egy embert, énekeljen népdalokat - ha csak nem hivatásos vagy amatőr együttes tagja, kiderül, hogy nem tud. Hogyan vélekedik erről?- Sajnos, nagyon kevés az alkalmunk arra, hogy élőszóval közelítsünk az emberekhez. A rádió, televízió műsorai háttérkulturát jelentenek, vagyis a nézőt, hallgatót passzivitásra nevelik. Pedig az emberekben ösztönösen ott él a közlés vágya-, erre a koncertek a példák. Elég néha egy biztató mozdulat, és velem énekli a dalt a terem egész hallgatósága. Utóbbi években a fiatalok megszerették a népművészetet. Az ő egészséges igényük talán megteremti majd az aktívabb részvételt a népzenei életben is.
