Hazai Tudósítások, 1974 (11. évfolyam, 2-24. szám)
1974-12-01 / 23. szám
1974. XI. évf. 22. sz, Hazai Tudósítások 10. Van-e, lesz-e a népdaléneklésnek követője?- A fiatal énekesek, úgy tetszik a könnyebb, zajosabb siker útját választják. Bár ezt félve mondom, mert mint minden, ez is csak részigazság. Az én nemzedékem nehezebb vállalása nemcsak egyéni elhatározáson múlott, társadalmi szükségszerűség volt. Mit tart hivatása legszebb feladatának?- A visszaadás felelősségét. A babitsi mondás; "a dal szüli énekesét" - nagyon igaz. A dalban minden megtalálható. De az érték, a szépség kibontása mások gyönyörködtetésére - az nehéz. Mit szeretne életében megválásitani?- Életemben mindig pódiumot ácsoltam. Dalokból. Ezt szeretném tovább folytatni. Leghőbb vágyam; szeretnék az ország minden lakott helyére legalább egyszer eljutni. A LEGRÉGIBB MAGYARNYELVŰ LEVÉL A közelmúltban a pesti utcán delizsánsz méltóságteljes vonulása hirdette, hogy száz évvel ezelőtt alakult meg Bernben az Egyetemes Postaegyesület. A centenárium alkalmából nem érdektelen felidézni néhány adalékot a levelezés hazai őstörténetéből, pontosabban azt, hogy a legrégibb magyarnyelvű levelet ki küldte kinek, s hogyan jutott el a címzetthez. A szóbanforgó levél a feltevések szerint anno domini 1486-ban kelt. Kisvárdára külték Mátyás király udvarából, s címzése - a kornak megfelelően - még latin volt. így szólt; "Magnifico domini Nicolae de Kysvarda Fratri nostro carissimo". Azaz hevenyészett fordításban; Nagyhatalmú Várdai Miklós főispánnak. Szövege pedig - mai helyesírásunk szerint - a következő; "Én jó uram, tudja meg tekegyelmed, hogy amióta Bégányitól Vajda uramnak a dologról üzentél, tudd meg bizonnyal, hogy azt neki mind szőrül szóra elbeszélte. Én is beszéltem vele, igen fogadta, hogy örömest törekedik benne. Minden jó végre azért tudd meg bizonnyal, hogy itt Visegrádon szólunk király őfelségének. Azért a leveleket, amelyekről beszéltünk, minél hamarabb felküldheted, annál hamarabb küldjed. Aladár atyádfia." Aladár üzenete még igy, "korszerű" formában sem túl világos, hát még az eredeti, Mátyás-korabeli magyarsággal! Érzékeltetésül egy rész eredetiben; "... itt Visegrádon szólunk király őfelségének" részt Aladár atyafi igy vetette papírra; "ithten Vysegradon Zolunk kyralnak Ew felseekeenek". Az aláírás pedig igy került a pergamentre; "Allada athyadfya". A kutatók azonban viszonylag könnyen megbirkóztak az ódon nyelvezet buktatóival, sőt a levél születésének, hátterének körülményeit is felderítették. Eszerint az abban az időben hires Várdai família egyik tagja, Miklós csaüósát, Bégányi Mihályt a visegrádi palotában időző Báthory István erdélyi vajdához küldte. Megbízatása az volt; járjon közben a vajdánál - aki rokoni kapcsolatban volt Miklóssal -, hogy támogassa a Várdai Jánossal viselt hagyatéki perében. Egyszóval, ahogy ma fogalmaznánk, protekciót kért a vajdától. S mivel Mátyás király is az udvarban tartózkodott, a kutatók ebből következtetnek arra, hogy a levél 1486-ban kelt, Visegrádon. Várdai Aladár pedig nem hollóval, nem is delizsánsszal, hanem a repülőposta akkori "ősével" - lovasfutárral küldte a levelét bátyjának.
