Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1973-07-01 / 13-14. szám

Hazai Tudósítások 16. 1973. X. évf. 13 - 14.sz. A LATABÁR SZÍNÉSZ-DINASZTIA Julius 8-án 100 esztendeje, hogy meghalt a legnagyobb magyar színész-dinasztia alapitója, Latabár Endre. Életének minden idegszála a színházhoz fűzte. A világot jelentő deszkákért hagyta abba tanulmányait a debreceni kollégiumban, hogy az országban vándorló Kilényi Dávid színtársulatához szerződjék. Hamar neves színésszé vált, működésének legfontosabb állomása Kassa, majd Kolozsvár volt, mindkét helyen igen szép sikereket aratott. 1842-ben önálló színtársulatot szervezett és együttesével ő nyitotta meg a miskolci színházat, amelyet négy éven át vezetett. Nagy műveltségű, kitűnő színházi szakember volt, zeneszerzésben és színmüvek fordításában is jeleskedett. Ó ültetett át magyarra számos operát és operettet, igy pl. Bellini Normáját, Suppé Szép Galathea-ját, Offenbach Orfeusz az alvilágban és Szép Heléna cimü müveit. Társulata mindig kitűnő művészekből állott, tagjai közt olyan nagyságok szerepeltek, mint Déryné, Paulay Ede, Újházi Ede, Szentgyörgyi István és Bercsényi Béla. A nagy művész életútját követték leszármazottai. Fia, Latabár Kálmán a kassai színházban játszott, majd 1883-től a Nemzeti Színház tagja lett. Elnyerte a legjobb színészeknek járó Farkas-Ratkó dijat is. Árpád fia ugyancsak a színházat választotta élethivatásául, már gyerekkorában játszott a Feld-féle gyermekszinházban. A közönség egyik kedvence volt a Király Színházban, majd az Operett színházban. Több filmben is nagy sikereket aratott. Nem véletlen tehát, hogy fiai, ifj. Latabár Árpád és Latabár Kálmán ugyan­csak a színpadon találták meg élethivatásukat. A két nagyszerű komikus évtizedeken át világ­szerte nagy sikereket aratott. Különleges színházi élmény volt, amikor a felszabadulás utáni néhány esztendőben a három Latabár, az apa és két fia együtt léptek fel több színdarabban. A két fiú közül a nagyobb sikert Kálmán aratta; a magyar színművészet egyik kivételes alakja volt, aki számos filmben is szerepelt. Groteszk ötletei, brilliáns tánctudása, karikirozókészsé­­ge, komédiázókedve mindig élettel telitették meg a színpadot, a színházat. 1970-ben bekövet­kezett halála fájdalmas vesztesége volt a magyar szinmüvészetnek. Élethivatását fia, ifjabb Latabár Kálmán folytatja, aki a hires Latabár-dinasztia immár ötödik generációját képviseli a magyar szinházkulturában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom