Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-01-01 / 1. szám
1972.IX.évf.24.sz. -X. évf.l. sz,Hazai Tudósítások 5. BEVÁLT A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS UJ RENDSZERE MAGYARORSZÁGON - A reform első öt évének tapasztalatai -Öt évvel ezelőtt, 1968 január elsején lépett életbe Magyarországon a gazdaságirányítás uj rendszere. Sok vita, nagy várakozás előzte meg ezt a Magyarország gazdaságpolitikájában mélyreható változásokat hozó uj irányítási formát. A vita különösen három téma köré csoportosult: 1/ fenntartható-e az uj modellben a népgazdaság tervszei'ü fejlesztései 2/ nem okoz-e inflációt az uj árrendszer-, 3/nem következik-e be munkanélküliség az uj mechanizmusban? E kérdésekre s a többi vitatott témára immár öt év tapasztalatai alapján adhatunk választ. Az eredmények egyértelműen igazolják, hogy a gazdaságirányítás uj rendszere általában helyesen ösztönzi a vállalatokat a döntésekben, érdekeltté teszi őket abban, hogy jobban és rugalmasabban igazodjanak a piaci keresletekhez. Mindennek eredménye, hogy az elmúlt öt esztendőben sikerült javítani a gazdálkodás tervszerűségét, javult a termelés gazdaságossága, összes ségében gyorsult a gazdasági növekedés. Az uj mechanizmus öt esztendeje alatt a nemzeti jövedelem évente átlagosan 6.2 százalékkal emelkedett az ezt megelőző öt esztendő 5.3 százalékával szemben. Az utóbbi három évben - hosszú stagnálás után - szinte ugrásszerűen javult a munka termelékenysége, s a termelésnövekedés teljes egészében a termelékenység javulásából származott. A lakosság életszínvonalának emelkedését jelző mutatók lényegesen jobbak, mint korábban bármikor voltak. Az egy főre jutó fogyasztás a korábbi évek 3.6 százalékával szemben évi 5.5 százalékkal emelkedett. 1968 és 1972 között, azaz az uj irányítási rendszer első öt évében, a lakosság fogyasztása összesen 32.4 százalékkal, reáljövedelme 32.1 százalékkal, reálbére pedig 16.6 százalékkal növekedett. Ugyanezek a mutatók a megelőző öt esztendőben (1963-1967) 25,4 26,2, 28.7 százalék. A gazdálkodás eredményessége tette lehetővé azt a döntést, melynek értelmében 1973-ban a korábbi évi 3-4 százalékkal szemben a munkások és a termelés irányításában közvetlenül résztvevő dolgozók bérét 10-12 százalékkal emelik. A gazdasági reform inflációt előidéző veszélyéről beszélni - mint azt az elmúlt öt esztendő tapasztalatai bizonyítják - indokolatlan volt. Sikerült ugyanis tartani azt az előirányzatot, hogy a kereskedelmi árszínvonal évente ne növekedjék két százaléknál jobban. Mások attól tartottak, hogy - miután a vállalatok számára nem szabják meg a létszámgazdálkodás kereteit - a nagyobb nyereség érdekében csökkentik majd a foglalkoztatottak számát s ez végsősoron munkanélküliséghez vezet. Kiderült azonban, hogy a vállalatok különböző gazdasági elképzeléseik valóraváltásához mind nagyobb munkaerőkereslettel léptek fel s igy nem hogy csökkent volna, hanem számottevően emelkedett a foglalkoztatottak köre. Napjainkban már több mint 5 millió az aktiv keresők száma, körülbelül minden második lakosa az országnak. Ez meglehetősen magas arány, s éppen ezért mind nehezebb lesz a munkaerőutánpótlás biztosítása. Ezzel magyarázható a gazdasági vezetésnek az a törekvése, hogy a következőkben mindinkább a gazdaságfejlesztés intenzív, azaz a technika gyorsabb Ütemű korszerűsítését helyezi előtérbe. Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi ülésén, valamint az országgyűlés decemberi ülésszakán egyértelműen megállapították, hogy a gazdaságirányítás uj rendszere hatékonyan szolgálja a tervgazdálkodást, a kitűzött célok teljesítését. Nem rejtették véka alá a hiányosságokat sem, amelyek kijavítására, illetve módosítására 1975-ig, vagyis az uj ötéves terv megindulásáig folyamatosan sor kerül. A szabályozók további alakítása a következő két-három esztendő feladata, lezárul tehát egy hosszabb tapasztalati időszak s igy az V, ötéves terv már ezek hatékony és általános érvényesítésével indulhat.
