Hazai Tudósítások, 1973 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1973-04-15 / 8. szám
1973. X. évf. 8.sz, Hazai Tudósítások 6. indiszkrét szótárszerkesztők ugyanis megállapították, hogy a Juliska név 14 alkalommal más, rokonszenves, azonos nevű hölgyet "takar". A három-kötetes Petőfi-szótárt száz ivre tervezték, de a munka során kiderült, hogy csak százhúsz ivre fér majd el a szókincse. Az első kötet - "A-F" - a költő születésének 150 éves fordulójára még az idén napvilágot lát. A további köteteket 3-4 évenként kívánják megjelentetni. A BESZTERECI SZENTELTVIZTARTO A Szabolcs megyei Beszterec községben, 1901-ben, Asztalos Áron portáján, földhordás közben egy szenteltviztartóra (latin nyelven aspersoriumra) leltek. Oroszlánfejben végződő három láb tartja az edény szélesebb, majd keskenyebb hatszögü testét, s az ezen elhelyezkedő tömör öntött fület, amely egy-egy emberfejből indul. Az edény anyaga ezüst, s az aranyozott felületet díszítő növényminták 3-3 oroszlánalakot, illetve nagy, kétfelé ágazó szárú palmettát fognak közre. A legérdekesebb rész mindenesetre a szenteltviztartó kávája, ahol görög betűkkel írott felirat fut körbe. Olvasata nem is olyan egyszerű, az eddigi nézetek közül talán ez a legvalószínűbb: "Jézus Krisztus, a vizek forrása". A szenteltviztartót ma Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. , Milyen célra készült ez az edény? Már említettük, hogy szenteltviztartó volt. Mégpedig a keleti (bizánci) egyház egyik nagy ünnepén, Vízkeresztkor (január 6.) vizszentelésnél, vagy év közben házaknál a szentelt vízzel történő gyógyításkor használták. A történészek számára azonban sokkal többet mond a tárgy készítésének ideje. Az 1204-ben kifosztott bizánci császárság műkincseiből Európa múzeumaiban maradt fenn néhány darab. Ezek segítségével állapították meg, hogy a besztereci szenteltviztartó körülbelül 900 éve, a XI. században Bizáncban (a mai Konstantinápolyban) készült. Ez az idŐ pedig a magyarság keresztény hitre térítésének százada is! Nyugatról latin, keletről görög szertartásu papok indulnak a pogány magyarság megtérítésére, s ez utóbbiak hozzák magukkal a besztereci aspersoriumot. A lelőhely, Beszterec viszont arról is nevezetes, hogy itt állt a hires-neves Hontpázmány-nemzetség egyik ágának monostora, azaz temetkezőhelye. Épülete - melyet nemrég tártak fel - a jáki temploméhoz lehetett hasonló, messze látszó két tornya hirdette a nemzetség dicsőségét. Ugyanakkor, a XIII. század első harmadában emelhették, mint a jákit. Nos, e monostor felszereléséhez tartozhatott ez a korábban másutt őrzött szenteltviztartó, amelyet vagy már a tatárjáráskor, 1241-ben, vagy később, a magyar történelem oly sok vérzivataros eseményeinek egyikén rejtettek a földbe. A Magyar Nemzeti Muzeum méltán büszke e kincsre, hiszen a világ egyetlen gyűjteményében sincs párja a besztereci szenteltviztartónak, a bizánci művészet e magyar földbe került ritka alkotásának. (0 0 0 0 0 0)
