Hazai Tudósítások, 1972 (9. évfolyam, 1-23. szám)
1972-01-15 / 2. szám
1972. IX. évf. 2. sz Hazai Tudósítások 9. Uj arcú magyar tájak AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB MEGYÉJE Két évtizede alakult ki a hajdani Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli részének és Bács-Bodrog megye területének összevonásából a mai Bács-Kiskun megye. Ezzel létrejött az ország legnagyobb területű megyéje, amelynek egyik-másik járása nagyobb kiterjedésü( mint egy kisebb megye. Lélekszámát tekintve negyedik az országban. Az uj megye székhelye Kecskemét lett, amely a maga 80 ezres lakosságával az ország hetedik városa. Az igazgatási egységesítés megtörtént, de nem tiintethette el a természetföldrajzi, gazdasági, etnikai különbségeket, amelyek a megyére mai is jellemzőek. Kiemelkedő szerepű a terület nagyságát tekintve a kiskunsági Homokhátság szétterülő hajdani mezővárosaival, mintegy 40 ezer tanyájával, másfél százezer külterületi lakosával. A megye másik tájegysége a bácskai rész acélos búzát és jó kukoricát termő földdel. Harmadik nagy gazdaságföldrajzi terület a Duna-mellék, amely hosszú sávban huzódika Duna bal partján. A megye gazdaságának valamennyi ágazata nagyot lépett előre az elmúlt években, de a lehetőségek még koránt sincsenek kihasználva. Bácsban az ipar termelési értéke - folyó áron számitva - már nagyobb mint a mezőgazdaságé, amely pedig területi részarányánál is nagyobb szerepet játszik az ország ellátásában és az agrárexportban. Exportra kerül a megyében termelt ipari áruk jó része is és néhány árunál - mint például a magnetofon vagy a fürdőkád - kizárólag a Bács- Kiskun megyei termék képviseli a magyar ipart külföldön. A megye fejlődésére általában az jellemző, ami Kecskemétre, a megyeszékhelyre. Ez a város nagy mezőgazdasági területéről, kertészeti kultúrájáról, gyümölcséről, különösen a barackról és a város központjában levő piacáról vált ismertté. A régi Kecskemét külsejében és gazdaságában egyaránt magán viselte a mezőgazdasági jelleget. Az elmúlt évek azonban jelentős társadalmi és gazdasági jellegű változásokat hoztak. Uj iparágak honosodtak meg, műszaki kultúrát teremtő szakmák jöttek létre. Ma már jónéhány, többezer dolgozót foglalkoztató üzem működik a városban. Kecskemét ipara ugyan országos méretekben még nem jelentős, de némelyik termék előállításában figyelemre méltóak az eredmények. A város üzemei adják például az országos parkettatermelés 27, a fürdőkádak 79, a magnetofonok 91, a vágott baromfi 18, a feldolgozott tojás 17 s a hidroglóbuszok 50 százalékát. A régi Kecskeméttel összehasonlítva nagyot nőtt a munkások aránya és szerepe, hiszen már mintegy 25 ezren dolgoznak az iparban és a produktumok évenkénti értéke 4 milliárd forint körül mozog. Az ipari fejlődés hatására megváltozott a város lakosságának az összetétele: Kecskemét társadalmi arculatát napjainkban már a munkásság határozza meg. Az ipari fejlődés jelentősen meggyorsította az urbanizációs folyamatot, a várost modern lakónegyedek veszik körül s megkezdődött a belváros rekonstrukciója is. Ugyanakkor a kecskeméti tanyavilág 4365 tanyájában csalóiéin 17 ezer ember él, nehéz körülmények között. A tanyavilág sok ellentmondás forrása. A tanyai közlekedés lehetőségei még ma is rosszak, különösen esős időkben. Mint már mondottuk, ami Kecskemétre jellemző, jellemző az egész megyére is. A Duna-Tisza közét sok megpróbáltatás érte a történelem során, de a nép bár gyakran megfogyatkozva - mindig tudott újra kezdeni. A vidék népe élni tud és jól tud élni a szocializmus adta lehetőségekkel is. Bács-Kiskun megyében található ma a legszinesebb szövetkezeti élet, uj formák születnek napjainkban is és számos kezdeményezéssel találkozhatunk az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben vagy éppen a településfejlesztésben. S fel tudott készülni a megye ifjúsága az ipar, az uj foglalkozási ágak befogadására, az uj módszerek alkalmazására is. Nagy szerepe van ebben a kialakult szakmunkás gárdának, amely a petróleumlámpás tanyavilágból a korszerű ipari és mezőgazdasági üzemekhez vezette el az emberek nagy részét.
