Hazai Tudósítások, 1970 (7. évfolyam, 16-25. szám)
1970-11-01 / 21. szám
1970. VII. évf. 21. sz Hazai Tudósítások 8. Emlékezzünk régiekről SZÁZÖTVEN ÉVE HUNYT EL TÁLLYÁN LAVOTTA JÁNOS Munkássága a magyar müzene kezdetét jelenti zenetörténetünkben. Ropogó verbunkosok,. lassú magyarok, bájos menüettek, friss táncnóták, könnyű palotások és polonézek őrzik emlékét. De másfél század múltán is legélőbbé teszi muzsikáját szívesen énekelt, kedves dala: "Cserebogár, sárga cserebogár.. Pozsony közelében, Pusztafödémesen született kurtanemesi családból. Apja műkedvelő hegedűs volt, tőle kapta gyermekkorában az első zenei leckéket. Anyja korán meghalt, s apja, aki helytartótanácsi hivatalnok is volt, uj asszonyt vitt a házhoz, akit a gyermek ellenszenvvel fogadott. így aztán a fiú a nagyszombati jezsuiták iskolájába került hazulról. Húszéves korában a pozsonyi akadémia stipendiumos hallgatója, de tanulmányaival nem sokat törődött. "Komoly tudományfélére keveset adott, leckére ritkán és rendetlenül járt. A múzsák közt már mint gyermek a zenészei istennőjét bálványozá" - olvashatjuk a róla készült régi életrajzban. Vakációra ment haza Pozsonyból és heves szóváltásba került valami miatt a mostohaanyjával, akire hirtelen kést rántott, és csak a betoppanó apának köszönhető, hogy végzetes tragédia nem lett a dologból. Ez az összecsapás igy is kihatott egész életére, és elindította a haláláig tartó kóborlás utján. Előbb Pozsonyban felcsapott katonának; közlegénynek állt be. Apja innen kiszaba ditotta ugyan, de jogi tanulmányait nem volt hajlandó tovább folytatni, hanem Bécsbe szökött, és ettől kezdve csak zenével foglalkozik. Nótákat szerez, hegedül, fényes társaságok kedvence lesz. "A bájoló hegedűs" - csak igy emlegették a császárvárosban. Bécs után Magyarországon kóborolt. Sokfelé járt az országban, szinte nem volt megye, ahol meg ne fordult volna. Gyakran hangversenyezett Pesten, de - különösen idősebb korában még szívesebben kereste felavidéki nemesi kúriákat. Névnapokat, disznótorokat, hkodalmas vigasságokat hegedült és dorbézolt végig, s közben vagy 120 zenemüvet szerzett, "botfülü urfiakat és kisaszszonyokat tanított klavirozni - kosztért, kvártélyért." Ötvenhatodik év eben járt, amikor 1819-végén betegen, dagadt lábbal, kisebesedett szívvel, megtört lélekkel Tállyára érkezett legjobb barátjához, Eöry Fülöp Gábor orvoshoz. Hónapokig gondosan ápolta a tállyai doktor Lavottát, s 1820 nyarán már talpra is állította, úgyhogy rövid idő múlva maga ment a patikába orvosságért. Tréfálkozva vette kezébe az üveget, de mielőtt az első adagot lenyelte volna, hirtelen összeesett. A patikus szobájában vetettek neki ágyat, de ez már a halálos ágya volt, mert egy óra múlva - az egykorú orvosi lelet szerint - "tüdőnyavalyában" meghalt. Nagy pompával temették el a tállyai temetőben, kívánsága szerint a hegedűjével együtt. Bihari János, a hires cigánykirály vezényletével hatalmas zenekar búcsúzott tőle, a legszebb Lavotta nótákkal. Tizenegy év múlva 1831-ben egy szatmárnémeti műkedvelő társaság díszes obeliszket állíttatott a sírjára emlékül, oldalán ezzel a felirattal: "Ittnyugszik a maga idejének Orpheusa." 0 0 0 0 0
