Hazai Tudósítások, 1970 (7. évfolyam, 16-25. szám)
1970-11-01 / 21. szám
1970. VII. évf. 21. sz. Hazai Tudósítások 9. Halovány csillag SZÁZ ESZTENDEJE HALT MEG PETŐFI ZOLTÁN "Ide, ide fiamat a kezembe, / Hadd szorítsam a szivemhez őt!/ így kezdődik Petőfi hires verse, amelyet Debrecenben, 1848 december 15-én Zoltán fia születésekor vetett papírra. Aztán a következő büszke sorokban cseng a költő szava: "Csillagász lett végre is belőlem, /Itten állok csillagom előtty A lelkes sorokra később azonban árnyék borul, a költő balsejtelme villan meg, Ugyanúgy mint próféciái megérzése a Jövendölés, az Egy gondolat bánt engemet és a Szeptember végén cimü gyönyörű költeményeiben. így szólnak szorongó sorai: A reménynek nagy virágos fája Mit e csillag fénye fölmutat; Csak ne szálljon kora dér reája, ■ tylely leszedné a virágokat. Oh halál, te nem lész oly kegyetlen, Hogy magaddal rántsd idő előtt ... Nemcsak versben, prózában is megörökítette a költő a nagy eseményt Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig cimü feljegyzésében, amelynek első mondata igy hangzik: "Született Zoltán fiam december 15. 1848 déli 12 órakor, Debrecenben, a Harmincad utcában, Ormós szabó házában, az utcára nyíló kapu melletti szobában." Zoltán születése nemcsak azért volt jelentős esemény a Petőfi család életében, mert a költő régi vágya beteljesedett, hanem azért is, mert Petőfiné apja, Szendrey Ignác a fiatal pár iránti ellenszenvét az írnoka beköszöntése szeretetté változtatta: megbékült a költővel és beleegyezése nélkül férjhez ment lányával. Ez a megbékélés tettekben is megnyilvánult. Szendrey Ignác azt tervezte, hogy Petőfiék Debrecenben telepedjenek le és ezért a város határában levő Szepesi pusztán 101 hold területű földbirtokot vásárolt részükre. A birtokvételt azonban a város ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a vevőnek háza is legyen Debrecenben. Szendrey Ignác ennek a feltételnek is eleget tett, s mindjárt két házat is vásárolt: egyiket a Varga, másikat a Péterfia utcában. Petőfi nem sokáig élvezhette az apa boldogságát. Zoltán még egyhónapos sem volt, amikor útnak indult Bem tábornok seregéhez, s később is csak rövid ideig láthatta "a csillagot". 1849 julius 31-én aztán bekövetkezett a tragédia: eltűnt a fehéregyházi csatatéren. S még nem telt le a gyászév, amikor Szendrey Julia "eldobta az özvegyi fátyolt" és férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. Ide került a másféléves Zoltánka. Petőfi fiának gyerekkora és ifjúsága viharos körülmények között zajlott le. Zoltánkára túlságosan nagy teherként nehezedett apjának emléke. Ahol megfordult, mindenütt elkényeztették, körülrajongták. Zoltánka egyetlen hivatást érzett: lehetőleg mindenben híven utánozni apját, ehhez azonban nem volt meg benne az apja zsenialitása. Az utánzás csak külsőségekben nyilvánult meg. Petőfi Sándor nem fejezte be iskolai tanulmányait a fiú sem. Tanult Pesten, Szarvason, Nagykőrösön, Szegeden, s nem egyszer kizárták az iskolából, megbuktatták. Apjä próbálta követni abban is, hogy felcsapott vándorszínésznek. A zaklatott, s gyakran nélkülözésekkel terhes élet kikezdte a fiút, testi ereje elfogyott, tüdeje megbetegedett. S aztán hiába küldték előbb a morvaországi Rosenauba, később pedig Meránba, hogy "mellbetegségét" meggyógyítsák, - késő volt. 1870 november 5-én reggel hét órakor - most száz esztendeje - a Sándor utca 12-es számú házában, egy régi barátja, Dolinay Gyula ifjúsági iró lakásán - meghalt. Csillagnak indult, s halovány csillag lett belőle. Még nem töltötte be huszonkettedik évét, amikor kialudt a fénye ... + + + +
